Ézsaiás 44
1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
Hijongle tuhin kalhachapa Jacob, kalhendohpa Israel kasei ngaijin.
2 Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!
Pakai nasempa le napanpi chun aseije: Kicha hih in, Vo Jacob, kasohpa. Kalungset vo Israel, kalhendoh penpa.
3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
Ajeh chu keiman nadangchah dangnou sahna dingin twi kahinsun lhah ding chule naloulai ju aleiset goho chu boltheina dinga twi kahin nensah ding ahi. Chule keiman ka lhagao nason-nachilhah ho’u chunga ka Lhagao kabuhlhah ding ahi.
4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
Amaho hi twi kichapnou ham hing tobang ding, vadung pama huisum thing phung tobang diu ahi.
5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.
Abangho chun kiletsah tah’a, “Keima Pakaiya kahi,”atidingu ahi. Adangho chun, “Keima Jacob chilhah kahi,”atidiu ahi. Mi abang khatloi chun Pakai min chu akhut chunguva ajih dingu chule Israel min chu ama hoa akisan dingu ahitai.
6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
Hiche hi Pakaiyin aseichu- Israelte Lengpa le Huhhingpu chu, Vanna Pakai galmi ahiuve, ati dingu:
7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.
Keitobang koi umham? Ama chun malama kal hin song hen chule athuneina photchenna hinpe hen. Keiman phat masa laiya kana phudetna chule akhonung ding kana phudohsa peh tobang'in ama jong chun boldoh hen.
8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!
Tijat bol hih un, kicha hihbeh un. Keima masang peh’a nangho dinga Pathen dang koi umem? Kalung gon kaphondohsa hita lou ham? Nangho hi Keima het tohsah’a panga nahiuvin- Pathen adang um mong em? Songpi dang aumpoi- khat jeng jong aumpoi.
9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
Milim semtu sema pangho itobang tah’a ngol hiu vem? Asahlut tah hou hi aphatchomna bei ahi. Milim semthu houhon hiche hi ahepouvin, hijeh’a hi abonchauva kisum souva ahi.
10 Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
Koiham angol’a ahilouleh pathen akisem thu thei ding ham? Milim kisemthu khatnin themcha’a jong akithopi theilou hija ahi.
11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
Milim semthu hou ho, adeh’a asema pang ho hi jachat umtah ahiuvin- mihem mai mai bep ahiuvin-pathen kasem thei diu ahi tin akithang at’uvin ahi. Amaho pang khom theinau vinte, hinla amaho hi tijatna le jachatna mun’a hung ding diu ahiuve.
12 A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
Chuphatnin, thih khengpa chu ameisa akonin manchah hemtah sem dingin adingdoh in, athaneina pumpi panin thih chu akhengin chule adei bangin asemin ahi. Anatoh jallin ama agil kellin chule alhachomin, chule hichun adangchah sah in chule alhadah jengtai.
13 Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
Chuphatnin, thingthem bolpa chun thing bong ho chu ate tohna alan, chule agol kaina’a chun gol akaijin, atetoh in chule agongso chu aumdoh sahtai. Aman chah hemtah chu apanin chule atoltoh in, hiti chun mihem limin ahin semdoh in, mihem’hoina limpun asem’in, chuin a pathen houna in na neo sunga chun akoitai.
14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.
Ama’n Cedar thingho chu aphuh ‘in, kheng thing le khongnang thing phung chu alhengdoh in, chah thing chu gam mang lah’a aphutnin chule go hung ju lha chun achap nou jin ahi.
15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;
Chujouvin aman thing go phabep chu meiya atih’in, hiche chu aman aki’oijin chule aching lhah jong akisem’in ahi. Chutah in amoh chengse chu pathen’na houthei dingin akisemin, hiche alim semthu masanga chun akuntai.
16 Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!
Ama’n thing phabep chu atih kouvin, sa chu akigon, chule oi jong aki’oijin, hiche meisa hi anom’e, tin aseitai.
17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
Chujouvin aman thing amoh chengse chu ala’n, semthu pathen’lim akisuitai. Chuche masanga chun adilsun, ahouvin chule ahenga chun ataove: “Nei huhdoh in, nangma ka-pathen nahi” tin aseije.
18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
Hibang lom’a ngol chonna le hetna neilou hi! Amitnu asin jeh un, amuthei tapouve. Alungu akihonlou jeh in, agelthei tapouve.
19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt?
Alim semthu sema panga jong chun, “hiche hi thinggo kisem thua ahibouve!” Mei luma tidingin akeh khat kahaltai, chule kachang lhah kanna ding le sagomina dingin kamangtai. Iti danna amoh chengse chu pathen kisohthei ding hija? Keiman thing amoh um chu Pathen houva kahou ding hija ham? tia lunga dattohna jong aneipoi!
20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
Mi vaicha chu ahilou hel atahsan sah un, mi ngol vutvaija kivah ahi. Apanpi theilou hel ding khat chu atahsan ahitai. Hinla, “Hiche lim kisem thu kakhutna katuh hi jou thubuh hilou ham?”tia amachang kidohna aneithei dehpon ahi.
21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
Vo Jacob, lung gillin ngaiton, ajeh chu nangma kalhacha nahi, vo Israel. Keima Pakai, nasempa kahin, chule Keiman kasuhmil louhel ding nahi.
22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
Keiman mei bang kitol to banga nachonsetna ho katol mangtai. Keiman nasuhkhel ho chu jingkah daitui tobang'in kanoimang gam ahitai. Oh kahenga hungkile kitnin, ajeh chu nangma chamlhatsah dinga keiman aman kapehchai ahitai.
23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát.
Vo Vanho, vahchoina la sauvin, ajeh chu Pakaiyin thil kidangtah aboltai. Kipah thanomin samuvin, leiset noi lama hon jong! Vo lhangsangho le gammang ho chule thingphung tinin, La hinsa doh uvin! Ajeh chu Pakaiyin Jacob ahuhdoh in chule Israel lah’a choi’atnin aumtai.
24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
Hiche hi Pakai na Huhhingpa le na Sempa chun, “Keima hi Pakai thil jouse sempa chu kahi. Keiman van hohi kapha jal ahi. Leiset kasempetna kakoma koi umem? Tia asei ahi.
25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
Keiman themgao lhem ho chu mijou ahiuve tia kasosal’a chule thil hung lhung dia gaova thusei ho mingol ho kati ahi. Keiman miching ho chu thumopna phalou kapeh’a, hitia chu amaho chu angolnau kaphot chet ahitai.
26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
Hinla ka themgao ho thuphon chu kasuh bulhit peh in ahi! Amaho chu Kaman chah’a Jerusalem jah’a, “Miho ho chu hiche muna hi chengkit ding ahiuvin chule Judah khopi hoa, “Nangho kisadoh kit ding nahiuvin, nanei amangho kahin kiledohsah kit ding nahiuve,” tia kaseipeh ahi.
27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
Keiman vadung ho jah’a, “Kang tauvin,” kati teng, kang jeng diu ahitai.
28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!
Cyrus jah’a chu, “Ama ka Kelngoichingpa ahi, tia kasei teng, kasei tobanga aman aboltei ding hija ahi. Aman thu apeh’a, “Jerusalem sapha kitnun, atiding: ‘Hou’In sempha kit’uvin,’tia aseiding ahije.
