Ézsaiás 43
1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Hijongleh tun, Vo Jacob nasempa PAKAI sei ngaijin. Vo Israel, nagong dohpa chun aseije, “Kicha hih in, ajeh chu Keima’n nangma kachohdohsa nahitai. Keima’n namin’a kakou nahin; nangma keija nahi.
2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
Twithuh lah najot tengleh, Keiman kaumpi ding nahi. Hahsatna vadung najot tengleh, twija nalhahlut lou ding ahi. Kibolsetna meilah napal teng jongleh, meiyin nahalkhah lou ding; meiyin nakah louhel ding ahi.
3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
Ajeh iham itileh Keima Pakai, na Patehn kahi, Israelte mithengpa, na Huhhingpu chu kahi. Keiman Aigupta chu nacham lhatna dinga nakilhat dohna ding’a kapeh nahin; Nangma muna Ethiopia le Seba chu kapehdoh ahitai.
4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
Nangma keima dinga sahlut tah nahi jeh in, nangho khella midang chu kaphal doh a. nangma dinga ahin nau chu kapehdoh ahitai. Keima’n Kangailut nahi jeh’a nangma jabolna changa nahije.
5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
Kichahih in, ajeh chu Keiman kaum pinai. Keiman nangma le nachilhah ho chu solam le lhum lama kona kachop khom ding nahiuve.
6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
Keiman sahlam le lhanglam jah’a, kachapate le kachanute chu leiset kolkim vella konin Israel’a hin puilutnin kati ding ahi.
7 Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
Keima a Pathenna einei jouse chu hin puijin, ajeh chu keiman amaho chu kaloupina dinga kasem ahi. Keima amaho sempa chu kahi.
8 Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
Mit neija ahia kho mulou, bilkol neija khojalou ho chu mipi lah’a konin hinpuidoh un.
9 Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
Chitin-namtin chu hinpui khomun! Vannoi mite chu hinkhom tup’uvin! Milim semthu anei’u chun hitobang hung lhung ding hi aseimasat khah em? Jinga ipi ahungso ding aseithei pen aumna diu vem? Hitobang thuseidoh hettohsah hoiya um uvem? Amaho chun thutah asei’u ahi tia aphotchetna pengam aumna dem?
10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
Hinla nangma keima hettohsah a panga nahiuve, Vo Israel! Tin Pakaijin aseije. Nangma kalhacha nahi. Nangma hi keima eihechen dinga, eitahsan dinga, chule Keima bouhi Pathen kahi ti hetkhen themna neija nahi. Pathen dang aumpon-Itih’a jong ana um khalou, chule itih’a jong umkhalou ding ahi.
11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
Kei, Keima tah hi, Pakai chu Kahi, chule Huhhingpu dang aumpoi.
12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
Amasatah in huhdoh a naum diu thudol kaphon peh’uvin, chuphatnin kahuhdoh’un chule vannoiya kaseiphongin ahi. Koima cha gamdang pathenin hiche hi abol khapoi. Keima bou Pathen kahi hi nangho ahettohsah a panga nahiuve, tin PAKAIyin aseije.
13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
Tonsotna pat tonsot geija Keima Pathen kahi. Koiman kakhutna kona koima alahdoh theilou dingu ahi. Katohdohsa chunga koima’n imalou sotheiponte.
14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
Hiche hi Na Huhhingpu, Israel Mitheng Khat kitipa Pakai chun asei ahije: “Nangho jal'a keiman Babylon douna’a galmi honkhat kasoldoh ding, Banylon miten” akithang atpiu akong innei houva chu jamdoh dingu ahi.
15 Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
Keima Pakai, nangho Athengpa Khat, Israel sempa le Lengpa chu kahi.
16 Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
Keima Pakai twi lah’a lampi hin hongdohpa, twikhanglen’a tolgo hin umdohsahpa chu kahi.
17 A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
Keiman Aigupta galhat ho chu asakol ho’u le asakol kangtalaiho’u pumin kakoudoh in, keiman amaho chu twi kinong sunga kanolutnin, ahileh alha lhum tauve. Chule ahinkhou chu khoilu thaomei pat kihal kisumit jouva jemkai to abanguve.
18 Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Hijongleh hiho jouse chu sumil jengun- Keiman kahinbol ding hitoh imacha dang atepithei ding aumpoi.
19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
Ajeh chu keiman thilthah khat kabol ding ahi. Veuvin, kapantai! Muloulai nahiu vem? Gamthip laiya kenglampi kalhundoh ding ahi! Gamgo gam’a chu keiman vadung kahin lonsah ding ahi.
20 Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
Loujao hoa gamsa ho, si’al ho le sumbupi jeng hon jong gamthip gam'a twi kapeh jeh’uva eichoi’at dingu ahi. Hitia chu keiman gam gotna leimuna jong chu vadung ho kalonsah ding, hichun kalhendoh mite hung kidodoh tauvinte.
21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
Keiman Israel chu keima’a dingin kakisemtai, chule amaho chun nikhat le vannoi pumpi masanga jabolna eipeh dingu ahi.
22 És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
Hinla Jacob insung mi deitahte, nanghon kapanpi dingin nanom hih laijuve. Vo Israel, nanghon keima neichim chah lheh jenguve!
23 Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
Nanghon kelngoi le kelcha hoa kilhaina pumgo thilto dingin neihin choipeh pouvin ahi. Lousoh ga thilto hoa chule bego-gim namtui thilto hoa kilhaina thiltoa ‘neija bol tapouvin, keiman nangho ahahsa pohgih pohsah louva chule nagimna diu ima ngeh lou hel kahi.
24 Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
Nanghon bego- gim namtui le kilhaina thilto thao ho neihin choipeh pon ahi. Chusangin nachonset poh gihho neipoh sah in chule nathemona houva neitha cholsah tauvin ahi.
25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Kei, Keima bouvin, keima tah kahi jal'a bou nachonsetna ho kachul mangin chule hicho chu gelkit talou ding kahi.
26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
Athil umdol velvet khom kitnu hitin, chule nathemo louna thudol nakisei thei ding ahi.
27 Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
Atil laipeh’a kipatna napu napate ho’uvin keidouna’a anachonseuvin, nalamkai ho jouseuvin kadan thu apalkeh tauve.
28 Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!
Hijeh’a chu na thempu hou toh kakinopmo’uva chule Jacob dinga amahthahna hel kathu lhuh’a chule Israel dinga jachatna soh’a ahitai.
