Ézsaiás 42
1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Iată, pe servitorul meu pe care îl înalţ, alesul meu, în care sufletul meu se desfată; am pus duhul meu peste el, el va aduce judecată neamurilor.
2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
El nu va striga, nici nu îşi va ridica vocea, nici nu va face ca vocea lui să fie auzită în stradă.
3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
O trestie frântă el nu o va rupe şi inul fumegând nu îl va stinge, va aduce judecata la adevăr.
4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Nu va slăbi nici nu se va descuraja până ce nu va fi aşezat judecata pe pământ; şi insulele vor aştepta legea lui.
5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Astfel spune Dumnezeu DOMNUL, cel ce a creat cerurile şi le-a întins; cel ce a desfăşurat pământul şi ceea ce vine din el; cel ce dă suflare oamenilor pe acesta şi duh celor ce umblă pe el:
6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Eu, DOMNUL, te-am chemat în dreptate şi te voi ţine de mână şi te voi ţine şi te voi da ca un legământ al poporului, ca o lumină a neamurilor,
7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
Pentru a deschide ochii orbi, pentru a scoate prizonierii din închisoare [şi] pe cei care şed în întuneric, afară din casa închisorii.
8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Eu sunt DOMNUL, acesta este numele meu, şi gloria mea nu o voi da altuia, nici lauda mea chipurilor cioplite.
9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Iată, cele dintâi s-au întâmplat şi lucruri noi vestesc, vă spun despre ele înainte să răsară.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
Cântaţi DOMNULUI o cântare nouă [şi] lauda lui de la marginea pământului, voi care coborâţi la mare şi tot ceea ce este în ea, insulele şi locuitorii acestora.
11 Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
Pustiul şi cetăţile acestuia să îşi ridice vocea lor, satele locuite din Chedar, să cânte locuitorii stâncii, să strige de pe vârful munţilor.
12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
Să dea glorie DOMNULUI şi să vestească lauda lui în insule.
13 Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
DOMNUL va înainta ca un viteaz, va stârni gelozie ca un bărbat de război, el va striga, da, va răcni; va învinge pe duşmanii săi.
14 Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
Mult timp am tăcut; am fost liniştit [şi] m-am stăpânit, acum voi striga precum o femeie în travaliu; voi distruge şi voi mânca îndată.
15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
Voi risipi munţii şi dealurile şi voi usca toate ierburile lor; şi râurile le voi face insule şi voi usca iazurile.
16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Şi voi aduce orbii pe o cale ce nu au cunoscut-o; îi voi conduce pe căi ce nu le-au cunoscut, voi face întunericul lumină înaintea lor şi voi îndrepta lucrurile strâmbe. Aceste lucruri le voi face şi nu îi voi părăsi.
17 Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
Ei vor fi întorşi înapoi, vor fi foarte ruşinaţi cei ce se încred în chipuri cioplite, care spun chipurilor turnate: Voi sunteţi dumnezeii noştri.
18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
Auziţi surzilor; şi priviţi orbilor, ca să vedeţi.
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Cine este orb în afară de servitorul meu? Sau surd, ca mesagerul meu pe care l-am trimis? Cine este orb ca cel desăvârşit şi orb ca servitorul DOMNULUI?
20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Deşi vezi multe lucruri, totuşi nu iei seama [de ele]; deşi deschide urechile, totuşi el nu aude.
21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
DOMNUL se desfată de dragul dreptăţii lui; el va preamări legea şi o va face demnă de cinste.
22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
Dar acesta este un popor jefuit şi prădat; toţi sunt prinşi în găuri şi sunt ascunşi în casele închisorii, sunt ca pradă şi nimeni nu [îi] eliberează; [sunt] jefuiţi şi nimeni nu spune: Restauraţi.
23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
Cine dintre voi va pleca urechea la aceasta? Cine va da ascultare şi va auzi pentru timpul ce va veni?
24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
Cine a dat pe Iacob ca jefuire şi pe Israel tâlharilor? Nu DOMNUL, acela împotriva căruia noi am păcătuit? Fiindcă refuză să umble în căile lui şi nu au ascultat de legea lui.
25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
De aceea el a turnat asupra lui furia mâniei sale şi tăria bătăliei şi i-a dat foc de jur împrejur, totuşi el nu şi-a dat seama; şi l-a ars, totuşi nu a pus la inimă.
