Ézsaiás 42
1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Khenah ka caksak ih ka tamna; ka qoih ih kami, palung koek ih loe anih ni; a nuiah ka Muithla to ka suek, anih mah Gentel kaminawk hanah toenghaih to sin pae tih.
2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
Anih loe loklam ah hang mak ai, lok to aek mak ai, mi mah doeh anih ih lok to thai mak ai.
3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
Ahmaa kaom akung to anih mah khaek mak ai, kadueh tom hmai doeh paduek mak ai; anih mah oephaih hoi toenghaih to sin tih.
4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
Anih loe long ah toenghaih om ai karoek to, palungboeng mak ai, tha doeh sae mak ai; tui mah takui ih prae kaminawk mah anih patukhaih to zing o tih.
5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Vannawk sak pacoengah, payuengkung; long thungah kaom hmuennawk boih pungsakkung, long ah kaom kaminawk han anghahaih takhi paekkung, long cawh kaminawk hanah hinghaih takhi paekkung, Angraeng Sithaw mah hae tiah thuih;
6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Kai Angraeng mah toenghaih hoiah kang kawk, na ban to kang patawnh pae moe, kang toep han; kaminawk lokmaihaih hoi Gentelnawk aanghaih ah kang suek han;
7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
mikmaengnawk ih mik to amtuengsak moe, thongkrah kaminawk loisak pacoengah, thongkrakhaih im kaving thungah anghnu kaminawk prawt kami ah kang suek han.
8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.
Kai loe Angraeng ah ka oh; ka hmin loe to tiah oh; ka lensawkhaih to minawk kalah khaeah ka paek mak ai, kai pakoehhaih doeh sak cop ih krangnawk khaeah ka paek mak ai.
9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.
Khenah, hmaloe ah ka thuih ih hmuennawk loe oh tangtang boeh, vaihi loe kangtha hmuennawk ni ka thuih; to hmuennawk om ai naah kang thuih coek boeh, tiah a naa.
10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.
Tuipui thung caeh kaminawk hoi tuipui thungah kaom hmuennawk boih, tuipui mah takui ih prae kaminawk hoi a thungah kaom kaminawk boih, Angraeng khaeah laa kangtha to sah oh loe long boenghaih hoiah anih saphawhaih laa to sah oh.
11 Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.
Praezaeknawk hoi to ah kaom vangpuinawk loe tha hoiah hang o nasoe, Kedar ih kaminawk doeh anghoe o nasoe; lungsong pongah kaom kaminawk mah anghoehaih laa to sah o nasoe loe, mae nui hoiah hang o nasoe.
12 Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
Angraeng khaeah lensawkhaih paek o nasoe, tuipui thung ih praenawk khaeah anih saphawhaih laa to panoek o sak nasoe.
13 Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz.
Angraeng loe thacak kami baktiah caeh ueloe, misatuh kami baktiah minawk palungthin to pahruek tih; hanghaih hoi misatukhaih lok to thui tih, ue, hang ueloe, a misanawk to pazawk tih.
14 Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!
Kai loe atue kasawk ah kam uep; lok apae ai ah ka oh duem, pauephaih hoiah kho ka sak; toe vaihi loe nongpata caa oh natuem ih kana aham baktih toengah, ka hangh han; vaito ah kam rosak phaeng han.
15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.
Maenawk hoi maesomnawk to ka pongsak sut moe, phrohnawk doeh ka zaeksak boih han; vapui tui to ka kangsak moe, tuilinawk doeh ka kangsak boih han.
16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom.
Nihcae mah panoek o vai ai ih loklam hoiah mikmaengnawk to ka zaeh han; nihcae mah panoek o vai ai ih loklam ah ka caeh haih han; nihcae hmaa ih vinghaih to aanghaih ah kang coengsak moe, kangkawn loklamnawk to ka patoengh han. Nihcae khaeah hae hmuennawk hae ka sak pae han, nihcae to ka pahnawt sut mak ai.
17 Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!
Sak cop ih krang oep kaminawk, krangnawk khaeah, Nangcae loe kaicae ih sithaw ah na oh o, tiah thui kaminawk loe azathaih hoiah hnukbang ah amlaem o let tih.
18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!
Nangcae naapang kaminawk, tahngai oh; nangcae mikmaengnawk, na hnuk o thai hanah, khen oh.
19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?
Mi maw ka tamna baktiah mik kamaeng, to tih ai boeh loe mi maw ka patoeh ih laicaeh baktiah naa kapang? Kai khaeah angpaek kami baktih, Angraeng ih tamna baktiah mi maw mikmaeng ah kaom?
20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.
Hmuen kating ai na hnuk o boeh, toe tidoeh na poek o ai; naa doeh akhaw to mah na thaih o ai.
21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.
Angraeng loe a toenghaih pongah ni anghoe, a patuk ih lok to pakoeh moe, lensawkhaih hoiah koisak.
22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!
Hae acaeng loe amrohaih hoi lomhaih tongh kami ah oh; nihcae loe tangqom thungah krak o moe, thongim thungah anghawk o boih; amrohaih tongh o naah, mi mah doeh akrang ai; hmuenmae lomh pae o naah, mi mah doeh paek o let ah, tiah thui pae o ai.
23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!
Tipongah hae kaminawk loe lok tahngai o ai loe? Angzo han koi atue to panoek moe, pakuem kami oh o maw?
24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
Mi mah maw lomh hanah Jacob to paek moe, mingcahnawk ban ah Israel to paek? A zae o pongah to tiah paekkung loe Angraeng angmah na ai maw? Nihcae loe Angraeng ih loklam to pazui o ai moe, anih mah patuk ih lok doeh tahngai pae o ai.
25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!
To pongah nihcae nuiah hmai baktih kamngaeh palungphuihaih to kraih moe, kanung parai misatukhaih to phaksak; nihcae loe hmai mah takui khoep, toe panoek o ai toengtoeng vop; hmaipalai mah kangh boeh, toe tidoeh sah ai ah oh o toengtoeng vop.
