Ézsaiás 4

1 És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedről, és vedd le rólunk gyalázatunkat!

Hiche nikho chuleh pasal lhomcha kidalhading, numei sagiin pasal khat atuhchah-uva, “Keiho khat cheh hi neikichenpi jengun. Keiho le keiho kivah-ungting, sil le chen jong kingaito nauvinge. Naminin najinu din neikichenpi jengun ajeh chu nungah vaokulla jumleja kathohlouna diuvin,” ati diu ahi.

2 És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának.

Hinlah khonungtengle Pakaiya kon’a hung jamdoh abah ho chu hoitahtah le loupitah chule agamga kithangatpitah hung hintin, Israel’a dinga kiledohna hung hiding ahi.

3 És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott.

Zion’a umden jouse chu mithengte kitidiu ahiin, amaho chu Jerusalem setnaa kon’a hung sohcha ahingdohho chu ahiuve.

4 Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:

Pakaiyin Zion khopi hoitaha kon’a bohsenen jouse asuhthenga chuleh Jerusalem’a thisan kisoho chu athaneina jal'a nampi thu atan’a asuhtheng ding,

5 Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;

Chuteng Zion molsanga mipi akikhom jouse dinga Pakaiyin sun teng meilhanga alesah-a jan teng mei adetpeh ding, Pathen loupina meipi chun alea aselding ahi.

6 És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől.

Pathen loupina khopi chu nisa alepeha huipi le gopi laha jong adaldohpeh ding ahi.