Ézsaiás 38
1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!
In those days was Hezekiah sick and near death. And Isaiah the prophet the son of Amoz came to him, and said to him, Thus saith the LORD, Set thy house in order: for thou shalt die, and not live.
2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
Then Hezekiah turned his face toward the wall, and prayed to the LORD,
3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.
And said, Remember now, O LORD, I beseech thee, how I have walked before thee in truth and with a perfect heart, and have done that which is good in thy sight. And Hezekiah wept bitterly.
4 És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:
Then came the word of the LORD to Isaiah, saying,
5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.
Go, and say to Hezekiah, Thus saith the LORD, the God of David thy father, I have heard thy prayer, I have seen thy tears: behold, I will add to thy days fifteen years.
6 És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
And I will deliver thee and this city from the hand of the king of Assyria: and I will defend this city.
7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:
And this shall be a sign to thee from the LORD, that the LORD will do this thing that he hath spoken;
8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.
Behold, I will bring again the shadow of the degrees, which hath gone down on the sun dial of Ahaz, ten degrees backward. So the sun returned ten degrees, by which degrees it had gone down.
9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.
The writing of Hezekiah king of Judah, when he had been sick, and had recovered from his sickness:
10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől! (Sheol h7585)
I said in the cutting off of my days, I shall go to the gates of the grave: I am deprived of the rest of my years. (Sheol h7585)
11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.
I said, I shall not see the LORD, even the LORD, in the land of the living: I shall behold man no more with the inhabitants of the world.
12 Porsátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!
My age hath departed, and is removed from me as a shepherd’s tent: I have cut off like a weaver my life: he will cut me off with pining sickness: from day even to night wilt thou make an end of me.
13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!
I reckoned till morning, that, as a lion, so will he break all my bones: from day even to night wilt thou make an end of me.
14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!
Like a crane or a swallow, so I chattered: I mourned as a dove: my eyes fail with looking upward: O LORD, I am oppressed; undertake for me.
15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!
What shall I say? he hath both spoken to me, and himself hath done it: I shall go softly all my years in the bitterness of my soul.
16 Oh Uram! ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!
O Lord, by these things men live, and in all these things is the life of my spirit: so wilt thou restore me, and make me to live.
17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
Behold, for peace I had great bitterness: but thou hast in love to my soul delivered it from the pit of corruption: for thou hast cast all my sins behind thy back.
18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! (Sheol h7585)
For the grave cannot praise thee, death can not celebrate thee: they that go down into the pit cannot hope for thy truth. (Sheol h7585)
19 Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!
The living, the living, he shall praise thee, as I do this day: the father to the children shall make known thy truth.
20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!
The LORD was ready to save me: therefore we will sing my songs to the stringed instruments all the days of our life in the house of the LORD.
21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.
For Isaiah had said, Let them take a lump of figs, and lay it for a plaster upon the boil, and he shall recover.
22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?
Hezekiah also had said, What is the sign that I shall go up to the house of the LORD?
