Ézsaiás 32
1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Mana, heqqaniyliq bilen hökümranliq qilghuchi bir padishah chiqidu; Emirler bolsa toghra höküm chiqirip idare qilidu.
2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
Hem shamalgha dalda bolghudek, Boran’gha panah bolghudek, Qaghjiraq jaygha ériq-sulardek, Changqap ketken zémin’gha qoram tashning sayisidek bolghan bir adem chiqidu.
3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
Shuning bilen körgüchilerning közliri héch torlashmaydu, Anglaydighanlarning quliqi éniq tingshaydu;
4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
Bengbashning köngli bilimni tonup yétidu, Kékechning tili téz hem éniq sözleydu.
5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Pesendiler emdi peziletlik dep atalmaydu, Piqsiq iplaslar emdi merd dep atalmaydu,
6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
Chünki pesende adem peslikni sözleydu, Uning köngli buzuqchiliq teyyarlaydu, Iplasliq qilishqa, Perwerdigargha dagh keltürüshke, Achlarning qorsiqini ach qaldurushqa, Changqighanlarning ichimlikini yoqitiwétishke niyetlinidu.
7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
Berheq, iplas ademning tedbirliri qebihtur; U qestlerni pemlep olturidu, Möminlerni yalghan gep bilen, Yoqsulning dewasida gep qilip uni weyran qilishni pemlep olturidu.
8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Peziletlik ademning qilghan niyetliri berheq peziletliktur; U pezilette muqim turidu.
9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
Ornunglardin turup, i xatirjem ayallar, awazimni anglanglar! I endishisiz qizlar, sözlirimge qulaq sélinglar!
10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Bir yil öte-ötmeyla, i bighem ayallar, Parakende qilinisiler! Chünki üzüm hosuli bikargha kétidu, Méwe yighish yoq bolidu.
11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
I xatirjem ayallar, titrenglar! I endishisiz qizlar, patiparaq bolunglar! Kiyiminglarni séliwétinglar, özünglarni yalang qilinglar, chatriqinglargha böz baghlanglar!
12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
Güzel étiz-baghlar üchün, Méwilik üzüm talliri üchün meydenglargha urup hesret chékinglar!
13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Üstide tiken-yantaqlar ösidighan öz xelqimning zémini üchün, Shad-xuram öyler, warang-churung qilip oynaydighan bu sheher üchün qayghurunglar!
14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Chünki orda tashlinidu, Ademler bilen liq tolghan sheher ademzatsiz bolidu, Istihkam we közet munarliri uzun zaman’ghiche peqetla yawayi éshekler zoq alidighan, Qoy padiliri ozuqlinidighan boz yerler bolidu.
15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Taki Roh bizge yuqiridin tökülgüche, Dalalar méwilik bagh-étizlar bolghuche, Méwilik bagh-étizlar ormanzar dep hésablan’ghuche shu péti bolidu.
16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
Shu chaghda adalet dalani, Heqqaniyliq méwilik bagh-étizlarni makan qilidu.
17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
Heqqaniyliqtin chiqidighini xatirjemlik bolidu, Xatirjemlikning netijisi bolsa menggüge bolidighan aram-tinchliq we aman-ésenlik bolidu.
18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
Shuning bilen méning xelqim xatirjem makanlarda, Ishenchlik turalghularda we tinch aramgahlarda turidu.
19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
Orman késilip yiqitilghanda möldür yaghsimu, Sheher pütünley yer bilen yeksan qiliwétilsimu,
20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Su boyida uruq térighuchilar, Kala we ésheklerni keng dalagha qoyuwétidighanlar bextliktur!
