Ézsaiás 32
1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
Ево, цар ће царовати право и кнезови ће владати по правди.
2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
И човек ће бити као заклон од ветра, и као уточиште од поплаве, као потоци на сувом месту, као сен од велике стене у земљи сасушеној.
3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
И очи оних који виде неће бити заслепљене, и уши оних који чују слушаће.
4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
И срце неразумних разумеће мудрост, и језик мутавих говориће брзо и разговетно.
5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Неваљалац се неће више звати кнез, нити ће се тврдица називати подашним.
6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
Јер неваљалац о неваљалству говори, и срце његово гради безакоње, радећи лицемерно и говорећи на Бога лаж, да испразни душу гладном и напој жедном да узме.
7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
И справе тврдичине зле су; смишља лукавштине да затре ниште речима лажним и кад сиромах говори право.
8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Али кнез смишља кнежевски, и устаје да ради кнежевски.
9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
Устаните, жене мирне, слушајте глас мој; кћери безбрижне, чујте речи моје.
10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
За много година бићете у сметњи, ви безбрижне; јер неће бити бербе, и сабирање неће доћи.
11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
Страшите се, ви мирне; дрхтите, ви безбрижне, свуците се, будите голе, и припашите око себе кострет,
12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
Бијући се у прса за лепим њивама, за родним чокотима.
13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Трње и чкаљ никнуће на земљи народа мог, и по свим кућама веселим, у граду веселом.
14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Јер ће се дворови оставити, врева градска нестаће; куле и стражаре постаће пећине довека, радост дивљим магарцима и паша стадима,
15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Докле се не излије на нас Дух с висине и пустиња постане њива а њива се стане узимати за шуму.
16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
Тада ће суд становати у пустињи, и правда ће стајати на њиви.
17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
И мир ће бити дело правде, шта ће правда учинити биће покој и безбрижност довека.
18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
И мој ће народ седети у мирном стану и у шаторима поузданим, на почивалиштима тихим.
19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
Али ће град пасти на шуму, и град ће се врло снизити.
20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Благо вама који сејете покрај сваке воде, и пуштате волове и магарце.
