< Ézsaiás 32 >

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
[Ecce in justitia regnabit rex, et principes in judicio præerunt.
2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
Et erit vir sicut qui absconditur a vento, et celat se a tempestate; sicut rivi aquarum in siti, et umbra petræ prominentis in terra deserta.
3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
Non caligabunt oculi videntium, et aures audientium diligenter auscultabunt.
4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
Et cor stultorum intelliget scientiam, et lingua balborum velociter loquetur et plane.
5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
Non vocabitur ultra is qui insipiens est, princeps, neque fraudulentus appellabitur major;
6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
stultus enim fatua loquetur, et cor ejus faciet iniquitatem, ut perficiat simulationem, et loquatur ad Dominum fraudulenter, et vacuam faciat animam esurientis, et potum sitienti auferat.
7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
Fraudulenti vasa pessima sunt; ipse enim cogitationes concinnavit ad perdendos mites in sermone mendacii, cum loqueretur pauper judicium.
8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
Princeps vero ea quæ digna sunt principe cogitabit, et ipse super duces stabit.]
9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!
[Mulieres opulentæ, surgite, et audite vocem meam; filiæ confidentes, percipite auribus eloquium meum.
10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
Post dies enim et annum, vos conturbabimini confidentes; consummata est enim vindemia, collectio ultra non veniet.
11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
Obstupescite, opulentæ; conturbamini, confidentes: exuite vos et confundimini; accingite lumbos vestros.
12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
Super ubera plangite, super regione desiderabili, super vinea fertili.
13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
Super humum populi mei spinæ et vepres ascendent: quanto magis super omnes domos gaudii civitatis exultantis!
14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
Domus enim dimissa est, multitudo urbis relicta est, tenebræ et palpatio factæ sunt super speluncas usque in æternum; gaudium onagrorum, pascua gregum.
15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
Donec effundatur super nos spiritus de excelso, et erit desertum in carmel, et carmel in saltum reputabitur.
16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
Et habitabit in solitudine judicium, et justitia in carmel sedebit.
17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
Et erit opus justitiæ pax, et cultus justitiæ silentium, et securitas usque in sempiternum.
18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
Et sedebit populus meus in pulchritudine pacis, et in tabernaculis fiduciæ, et in requie opulenta.
19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
Grando autem in descensione saltus, et humilitate humiliabitur civitas.
20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!
Beati qui seminatis super omnes aquas, immittentes pedem bovis et asini.]

< Ézsaiás 32 >