Ézsaiás 27
1 Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.
ʻI he ʻaho ko ia ʻe tautea ʻe Sihova ʻae levaiatani ko e ngata mālohi, ʻaki ʻene heletā māsila mo lahi mo mālohi, ʻio, ʻae levaiatani ko e ngata pikopiko; pea te ne tāmateʻi mo e talākoni ʻoku ʻi he tahi.
2 Ama napon a színború szőlőről énekeljetek:
ʻI he ʻaho ko ia mou hiva kiate ia, ko e ngoue vaine ʻoe uaine kulokula.
3 Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt;
“Ko au ko Sihova ʻoku ou tauhi ia: te u fakaviviku ia ʻi he kuonga kotoa pē: telia naʻa maumauʻi ia ʻe ha taha, te u tauhi ia ʻi he ʻaho mo e pō.
4 Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;
ʻOku ʻikai ʻiate au ʻae houhau: ko hai te ne fokotuʻu kiate au ʻae ngaahi ʻakau talatala mo e talatalaʻāmoa ʻi he tau? Te u ʻalu ʻo ʻasi ʻiate kinautolu, te u tutu fakataha ʻakinautolu.
5 Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!
Tuku ke ne puke mai ki hoku mālohi, koeʻuhi ke ne fakalelei mo au pea te ne fakalelei mo au.”
6 Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.
Te ne ngaohi ke aka ʻakinautolu ʻoku haʻu ia Sēkope: ʻe fisi mo moto ʻa ʻIsileli, pea fakafonu ʻae funga ʻo māmani ʻaki ʻae fua.
7 Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?
Kuo ne taaʻi ia, ʻo hangē ko ʻene taaʻi ʻakinautolu naʻe taaʻi ia? Pea kuo tāmateʻi ia ʻo hangē ko e tāmateʻi ʻakinautolu kuo tāmateʻi ʻiate ia?
8 Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.
ʻI hoʻo fekau atu ia naʻa ke fuofua kiate ia ʻae fakamaau: ʻoku ne taʻofi ʻa ʻene afā ʻi he ʻaho ʻoe matangi hahake.
9 Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!
Ko ia ko e meʻa ni ʻe fakamaʻa ai ʻae hia ʻa Sēkope; pea te ne maʻu ʻae fua kotoa pē ke ʻave ʻene angahala; ʻoka ngaohi ʻe ia ʻae ngaahi maka kotoa pē ʻoe ʻesifeilaulauʻanga ke hangē ko e ngaahi maka hinehina ʻaia kuo momosi, ʻe ʻikai tuʻu ki ʻolunga ai ʻae ngaahi ʻakau fakamalumalu mo e ngaahi tamapua.
10 Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.
Ka e lala ʻae kolo kuo teuteu ki he tau, ʻe liʻaki ʻae nofoʻanga, pea ʻe tuku ia ʻo hangē ko e toafa: ʻe kai ai ʻae pulu mui, pea te ne tokoto ʻi ai, ʻo ne keina ʻae ngaahi vaʻa litolito ʻi ai.
11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.
ʻOka mae ʻa hono ngaahi vaʻa, ʻe fesiʻi ia: ʻe haʻu ʻae kau fefine ʻo tutu ia: he ko e kakai taʻeʻilo ia: ko ia ia naʻa ne ngaohi ʻakinautolu ʻe ʻikai te ne ʻaloʻofa kiate kinautolu, pea ko ia naʻa ne fakafuofua ʻakinautolu ʻe ʻikai te ne fakahā ha ʻofa kiate kinautolu.
12 És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.
Pea ʻe hoko ʻo pehē ʻi he ʻaho ko ia, ʻe lohuʻi ʻe Sihova hono ngaahi fua, [ʻo fai ]mei he tafeʻanga ʻoe ngaahi vaitafe ʻo aʻu ki he vaitafe ʻo ʻIsipite, pea ʻe tānaki ʻakimoutolu ʻo tautau tokotaha, ʻakimoutolu ko e fānau ʻo ʻIsileli.
13 És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Pea ʻe hoko ʻo pehē ʻi he ʻaho ko ia, ʻe ifi ʻae meʻa lea lahi, pea ʻe haʻu ʻakinautolu naʻe meimei mate ʻi ʻAsilia, pea mo e kau ʻāuhē ʻi he fonua ko ʻIsipite, pea ʻe lotu kia Sihova ʻi he moʻunga tapu ʻi Selūsalema.
