Ézsaiás 2

1 Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől.

Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől.

2 Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;

És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek.

3 És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;

És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.

4 Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!

5 Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!

Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.

6 Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be.

7 És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;

Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek;

8 És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.

betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt kiki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai.

9 Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik.

Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik!

10 Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége előtt.

Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől.

11 A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.

12 Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.

Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék;

13 És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;

a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött;

14 Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;

mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött:

15 Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen;

minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött;

16 És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen.

mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött.

17 És porba hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.

És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.

18 És a bálványokat teljességgel elveszti.

A bálványok pedig végképen eltűnnek.

19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.

20 Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:

21 Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.

22 Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?

Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!