Ézsaiás 16
1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.
Enviad los corderos al dominador del país, desde Sela, desde el desierto, al monte de la hija de Sión.
2 Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:
Como aves espantadas, echadas de su nido, así serán las hijas de Moab en los vados del Arnón.
3 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!
“Danos consejo, decide tú; haz tu sombra como noche en pleno mediodía; esconde a los perseguidos, no traiciones a los que andan errantes.
4 Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók.
Deja habitar contigo a los fugitivos de Moab; sé tú para ellos un asilo contra el desolador. Cuando cese la opresión y se acabe la devastación, cuando desaparezca del país el opresor,
5 És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.
entonces será establecido misericordiosamente un trono, sobre el cual se sentará sin faltar, en el tabernáculo de David, un juez que busca lo justo y no tarda en hacer justicia.”
6 Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.
Conocemos la soberbia de Moab, que es orgulloso en extremo, su arrogancia, su altivez, su saña, su falta de sinceridad en el hablar.
7 Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.
Por eso laméntese Moab por Moab; que se lamenten juntos. Gemid, consternados, por las tortas de uvas de Kir-Haróset.
8 Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.
Pues los campos de Hesbón están marchitos; los señores de las naciones han destruido las viñas escogidas de Sibmá, las que se extendían hasta Jazer y se perdían en el desierto, cuyos sarmientos llegaban muy lejos hasta la otra parte del mar.
9 Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt.
Por lo cual lloro con Jazer por la viña de Sibmá; te riego con mis lágrimas, oh Hesbón y Elealé; porque sobre tus frutos y sobre tu mies vino el grito del (que pisa el), lagar.
10 Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.
El gozo y la alegría se han retirado del campo fructífero; no se oyen canciones ni gritos de júbilo en las viñas; y no hay pisador que exprima el vino en los lagares; he hecho cesar la alegría del (que pisa) el lagar.
11 Ezért bensőm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!
Por eso mis entrañas vibran cual cítara por causa de Moab, y mi corazón por Kir-Hares.
12 És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!
Se verá cómo Moab se fatigará sobre el lugar alto; entrará en su santuario para orar, y no conseguirá nada.
13 Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felől már régen.
Esta es la palabra que Yahvé tiempo ha pronunció contra Moab.
14 És most szól az Úr, mondván: Három esztendő alatt, melyek, mint napszámos esztendői, megaláztatik Moáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtelen lészen.
Mas ahora habla Yahvé así: “Dentro de tres años, (contados) como años de jornalero, será cubierta de oprobio la gloria de Moab, con toda su gran multitud; y quedarán algunos pocos, muy pocos y débiles.”
