Ézsaiás 16
1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.
Gamsung vaipo kai pehdin kelngoinou ho chu hin sol’un sela akonin. Nelgam akon zion molsang gei adin hin solun.
2 Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lőnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:
Moab numei ho chu Arnon vadung palgal kaina adong lai achun vacha buh neilou bangin dalhah in aumun ahi.
3 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiűzötteket, és a bujdosót ne add ki!
“Nei panpiu vin,” tin apengun ahi.” Neihuhdoh un kagal mi teu akonin. Lungsetna beija gal eisat hoa konin nei vengbit un. Kapel doh tah jeh un tun nei lhem tahih un.
4 Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földről a tapodók.
Ka mite galjam ho chu nalah uva umuhen kichat tijat beikah in galmi ho akonin anasel tup un.” Kibolgim naleh manthahna ahung kichai teng, galmi mibulu ho a manthah teng uleh,
5 És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője.
Pathenin David khanggui akona leng khat ahin tun doh ding ahi. Amachun hepinaleh thutah'a vai ahom ding ahi. Adih chu ipiham aman abol jing ding, chuleh thilpha bolding alungvil ten ding ahi.
6 Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gőgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.
Moab kiletsah dan chu kana jaove- akiletsah nao, ahoithonao leh angolnao. Ahin akisonnao jouse amang gam tan ahi.
7 Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.
Moab gamsung mijouse akap un ahi. Ahin, Moab a cheng mijousen a puldou uve, Kir-hareseth akon lengpithei agop tan ahi. Tuhin a umgam tapouve.
8 Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szőlőjének drága vesszőit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren túlnyúltak.
Heshbon a louho dalhah in a umtan; Sibmah a lengpilei hojong dalhah in a umtai chitin namtin chunga vaihom hon Moab asukeh taove-hoitah tah lengpithei gui ho chu. Akhaogui sah langa patnin Jazer khosung gei jin akiphan, solam gamthip gamgei jin a kikhai lha in ahi. Ajihdon lhumlam gei aphan, twikhanglen gal a ajam gal kai tao ve.
9 Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szőlőjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedről és aratásodról a víg éneklés elmaradt.
Hijeh chun tun keiman Jazer leh Sibmah lengpilei kaka pitai; ka mitlhi twi Heshbon leh Eleahleh a din along'e. Nipi laiya honga louga khoptup jeh a kipana lhangsap jong aum tapoi.
10 Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.
Kipana chu tun a umtapoi, neh khoptup jeh a kipana aumtapoi. Lengpilei sunga lasah jong umtapon tin, kipana lhangsap jong um taponte, lengpitwi’a akipanao jouse kasuh hai peh ahitai.
11 Ezért bensőm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!
Selangdah tuma puldou va akimao banga Moab adinga ka lungsung kap ahi. Kir-hareseth adin lunggenthei in kadimin ahi.
12 És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!
Moab miten a houin uva milim hin houvun tin, ahin imacha phachom louding ahi. A pathen koma kap un tin, ahin koima chan amaho ahuhdoh louding ahi.
13 Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felől már régen.
Hiche thudol ho Pakai in phat masa peh a anasei doh ahitai.
14 És most szól az Úr, mondván: Három esztendő alatt, melyek, mint napszámos esztendői, megaláztatik Moáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtelen lészen.
Ahin tun Pakai in aseije, “Kumthum sunga nisim a simin, Moab loupina chu bei ding ahi. Michujat a kona mi lhomcha bou ahinga kidalha diu ahi.
