Hóseás 2
1 Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!
“Ke ke pehē ki ho ngaahi tokoua, ‘Ko ʻAmi,’ pea ki ho ngaahi tuofefine, ‘ko Luhama.’
2 Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;
Kole ki hoʻo faʻē, kole, he ʻoku ʻikai ko hoku uaifi ia, pea ʻoku ʻikai ko hono husepāniti au: pea koeʻuhi ko ia, tuku ke ne ʻave ʻene feʻauaki mei hono ʻao, pea mo ʻene tono tangata mei he vahaʻa ʻo hono huhu;
3 Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.
Telia naʻaku fakatelefua ia, pea tuku ia ke hangē ko e ʻaho ʻo hono fanauʻi, pea ngaohi ia ke hangē ko e toafa, pea tuku ia ke tatau mo e fonua mōmoa, pea tāmateʻi ia ʻi he fieinu.
4 Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is.
Pea ʻe ʻikai te u ʻaloʻofa ki heʻene fānau; he ko e fānau ʻae feʻauaki ʻakinautolu.
5 Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
He kuo fai ʻe heʻenau faʻē ʻae feʻauaki: pea ko ia ia naʻe tuituʻia ʻakinautolu kuo ne fai fakalielia: he naʻa ne pehē, ‘Te u ʻalu atu ki heʻeku kau mamana, ʻaia ʻoku foaki mai ʻeku mā mo ʻeku vai, ʻa ʻeku fulufuluʻi sipi mo ʻeku filo, ʻa ʻeku lolo mo ʻeku inu.’
6 Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.
Ko ia, vakai, te u feleʻi hono hala ʻaki ʻae ʻakau talatala, pea ngaohi ha ʻā, ke ʻoua naʻa ne ʻilo hono ngaahi hala.
7 És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
Pea te ne muimui ki heʻene kau mamana, ka ʻe ʻikai te ne maʻu ʻakinautolu; te ne kumi ʻakinautolu ka ʻe ʻikai ʻilo: pea te ne toki pehē, ‘Te u ʻalu, pea tafoki ki hoku ʻuluaki husepāniti; he naʻe lelei lahi ai ia kiate au.’
8 Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek.
He naʻe ʻikai te ne ʻilo naʻaku foaki kiate ia ʻae koane, mo e uaine, mo e lolo, pea ne u fakalahi kiate ia ʻae siliva, mo e koula, naʻa nau teu maʻa Peali.
9 Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
Ko ia te u tafoki, pea ʻave ʻeku koane hono kuonga, pea mo ʻeku uaine ʻi hono faʻahitaʻu, pea te u toe maʻu ʻeku fulufuluʻi sipi mo ʻeku filo naʻe ʻufiʻufi ʻaki ʻene telefua.
10 És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből.
Pea te u fakahā ni ʻa ʻene ʻuli ʻi he ʻao ʻo ʻene kau mamana, pea ʻe ʻikai ha taha te ne fakahaofi ia mei hoku nima.
11 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.
Pea te u fakangata ʻene fiefia, mo hono ngaahi ʻaho kātoanga, mo hono ngaahi māhina foʻou, mo hono ngaahi ʻaho tapu, pea mo ʻene ngaahi kātoanga mamafa kotoa pē.
12 És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.
Pea te u fakaʻauha ʻene ngaahi vaine, pea mo ʻene ngaahi ʻakau ko e fiki, ʻaia naʻa ne pehē ai, ‘Ko eni ʻae totongi naʻe foaki mai ʻe heʻeku kau mamana: pea te u ngaohi ia ko e vao ʻakau,’ pea ʻe kai ia ʻe he fanga manu ʻoe vao.
13 És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
Pea te u totongi kiate ia ʻae ngaahi ʻaho ʻo Pealimi, ʻaia naʻa ne tutu ai kiate kinautolu ʻae ʻakau namu lelei, pea ne teuteu ʻaki ʻe ia ʻae mama ʻi hono telinga mo ʻene ngaahi teunga, pea ne ʻalu atu ki heʻene kau mamana, ʻo ne fakangaloʻi au,” ʻoku pehē ʻe Sihova.
14 Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.
“Ko ia, vakai, te u tauheleʻi ia, pea ʻomi ia ki he toafa, pea lea fakafiemālie kiate ia.
15 És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
Pea te u foaki kiate ia ʻa ʻene ngoue vaine mei ai, pea mo e teleʻa ʻo ʻAkoli ko e matapā ʻoe ʻamanaki lelei; pea te ne hiva ʻi ai, ʻo hangē ko e ngaahi ʻaho ʻo ʻene kei siʻi, pea hangē ko e ʻaho naʻa ne ʻalu hake ai mei he fonua ko ʻIsipite.
16 És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
“Pea ʻe hoko ʻi he ʻaho ko ia,” ʻoku pehē ʻe Sihova, “Te ke ui au ‘Ko ʻIsi’ ka ʻe ʻikai toe ui au, ‘Ko Peali.’
17 És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
He te u toʻo mei hono ngutu ʻae ngaahi hingoa ʻo Pealimi, pea ʻe ʻikai toe manatuʻi ʻakinautolu ʻi honau hingoa.
18 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik.
Pea ʻi he ʻaho ko ia te u fai ʻae fuakava ki he fanga manu ʻoe ngoue maʻanautolu, pea ki he fanga manupuna ʻoe ʻatā, pea ki he fanga manu totolo ʻoe kelekele, pea te u fesiʻi ʻae kaufana mo e heletā mo e tau mei he fonua, pea te u pule ke nau tokoto hifo ʻi he fiemālie.
19 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Pea te u fakamaʻu koe kiate au ʻo lauikuonga; ʻio, te u fakamaʻu koe kiate au ʻi he māʻoniʻoni, pea mo e angatonu, pea ʻi he angaʻofa, pea ʻi he ngaahi ʻaloʻofa.
20 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
Te u fakamaʻu koe kiate au ʻi he moʻoni: pea te ke ʻilo ʻa Sihova.
21 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
Pea ʻe hoko ʻi he ʻaho ko ia, te u fanongo,” ʻoku pehē ʻe Sihova, “Te u fanongo, ki he ngaahi langi, pea te nau fakafanongo ki māmani:
22 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
Pea ʻe fanongo ʻae māmani ki he koane, pea mo e uaine, pea mo e lolo, pea te nau fanongo kia Sesilili.
23 És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Pea te u tūtuuʻi ia kiate au ʻi he fonua; pea te u ʻaloʻofa kiate ia naʻe ʻikai ke maʻu ha ʻaloʻofa; pea te u pehē kiate kinautolu naʻe ʻikai ko hoku kakai, ‘Ko hoku kakai’ ʻakimoutolu, pea te nau pehē, ‘Ko homau ʻOtua koe.’”
