Zsidókhoz 1
1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
God, who, at sundry times and in divers manners, spoke in times past to the fathers by the prophets, last of all,
2 ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
In these days hath spoken to us by his Son, whom he hath appointed heir of all things, by whom also he made the world. (aiōn g165)
3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
Who being the brightness of his glory, and the figure of his substance, and upholding all things by the word of his power, making purgation of sins, sitteth on the right hand of the majesty on high.
4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
Being made so much better than the angels, as he hath inherited a more excellent name than they.
5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
For to which of the angels hath he said at any time, Thou art my Son, today have I begotten thee? And again, I will be to him a Father, and he shall be to me a Son?
6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
And again, when he bringeth in the first begotten into the world, he saith: And let all the angels of God adore him.
7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
And to the angels indeed he saith: He that maketh his angels spirits, and his ministers a flame of fire.
8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
But to the Son: Thy throne, O God, is for ever and ever: a sceptre of justice is the sceptre of thy kingdom. (aiōn g165)
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
Thou hast loved justice, and hated iniquity: therefore God, thy God, hath anointed thee with the oil of gladness above thy fellows.
10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
And: Thou in the beginning, O Lord, didst found the earth: and the works of thy hands are the heavens.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
They shall perish, but thou shalt continue: and they shall all grow old as a garment.
12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
And as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed: but thou art the selfsame, and thy years shall not fail.
13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
But to which of the angels said he at any time: Sit on my right hand, until I make thy enemies thy footstool?
14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Are they not all ministering spirits, sent to minister for them, who shall receive the inheritance of salvation?
