Zsidókhoz 6
1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
For this reason let us go on from the first things about Christ to full growth; not building again that on which it is based, that is, the turning of the heart from dead works, and faith in God,
2 A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (aiōnios g166)
The teaching of baptisms, and of the putting on of hands, and of the future life of the dead, and of the judging on the last day. (aiōnios g166)
3 És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
Now we will do this, if God lets us.
4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
As for those who at one time saw the light, tasting the good things from heaven, and having their part in the Holy Spirit,
With knowledge of the good word of God, and of the powers of the coming time, (aiōn g165)
6 És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
And then let themselves be turned away, it is not possible for their hearts to be made new a second time; because they themselves put the Son of God on the cross again, openly shaming him.
7 Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
For a land, drinking in the frequent rain and producing good plants for those for whom it is worked, has a blessing from God:
8 A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
But if it sends up thorns and evil plants, it is of no use and is ready to be cursed; its only end is to be burned.
9 De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
But, my loved ones, though we say this, we are certain that you have better things in you, things which go with salvation;
10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
For God is true, and will not put away from him the memory of your work and of your love for his name, in the help which you gave and still give to the saints.
11 Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
And it is our desire that you may all keep the same high purpose in certain hope to the end:
12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
So that you may not be slow in heart, but may take as your example those to whom God has given their heritage, because of their faith and their long waiting.
13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
For when God made his oath to Abraham, because there was no greater oath, he made it by himself,
14 Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
Saying, Be certain that I will give you my blessing, and make your numbers very great.
15 És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
And so, when he had been waiting calmly for a long time, God's word to him was put into effect.
16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
For men at all times make their oaths by what is greater; and any argument is ended by the decision of the oath.
17 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
So that when it was God's desire to make it specially clear to those who by his word were to have the heritage, that his purpose was fixed, he made it more certain with an oath;
18 Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
So that we, who have gone in flight from danger to the hope which has been put before us, may have a strong comfort in two unchanging things, in which it is not possible for God to be false;
19 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
And this hope is like a strong band for our souls, fixed and certain, and going in to that which is inside the veil;
