Zsidókhoz 2
1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.
Therefore we ought to be exceedingly cautious, in regard to what we have heard, lest we fall away.
2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
For if the word uttered by the medium of angels was confirmed, and every one who heard it, and transgressed it, received a just retribution;
3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,
how shall we escape, if we despise the things which are our life, things which began to be spoken by our Lord, and were confirmed to us by them who heard from him,
4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.
while God gave testimony concerning them, by signs and wonders, and by various miracles and distributions of the Holy Spirit, which were given according to his pleasure?
5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, a melyről szólunk.
For to the angels he hath not subjected the world to come, of which we speak.
6 Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
But as the scripture testifieth, and saith: What is man, that thou art mindful of him? and the son of man, that thou attendest to him?
7 Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
Thou hast depressed him somewhat lower than the angels: glory and honor hast thou put on his head; and thou hast invested him with authority over the work of thy hand.
8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
And all things hast thou subjected under his feet. And in this subjecting of all things to him, he omitted nothing, which he did not subject. But now, we do not yet see all things subjected to him.
9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
But we see him, who was depressed somewhat lower than the angels, to be this Jesus, because of the passion of his death; and glory and honor are placed on his head; for God himself, in his grace, tasted death for all men.
10 Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
For it became him, by whom are all things, and on account of whom are all things, and who bringeth many sons unto his glory, to perfect the prince of their life by suffering.
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,
For he that sanctifieth, and they who are sanctified, are all of one nature. Therefore he is not ashamed to call them brethren;
12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.
as he saith, I will announce thy name to my brethren; in the midst of the assembly, I will praise thee.
13 És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.
And again, I will confide in him. And again, Behold me, and the children whom thou, God, hast given to me.
14 Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
For because the children participated in flesh and blood, he also, in like manner, took part in the same; that, by his death, he might bring to naught him who held the dominion of death, namely Satan;
15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
and might release them, who, through fear of death, are all their lives subject to bondage.
16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.
For he did not assume a nature from angels, but he assumed a nature from the seed of Abraham.
17 Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
Wherefore it was right, that he should be in all respects like his brethren; that he might be merciful, and a high priest faithful in the things of God, and might make expiation for the sins of the people.
18 Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
For, in that he himself hath suffered, and been tempted, he is able to succor them who are tempted.
