< Zsidókhoz 12 >
1 Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
THEREFORE also seeing we have so great a cloud of witnesses surrounding us, laying aside every weight, and that most easily besetting sin, let us run with patience the race lying before us,
2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
earnestly looking up to Jesus the author and the finisher of faith; who, for the joy set before him, endured the cross, despising shame, and hath sat down at the right hand of the throne of God.
3 Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
Consider then attentively him that endured from sinners such opposition against himself, that ye be not wearied out, fainting in your souls.
4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
As yet ye have not resisted unto blood, struggling against sin.
5 És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
And have you forgotten the exhortation which is addressed to you, as children, “My son, count not lightly of the Lord’s childlike correction, nor faint when under his rebuke:
6 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
for whom the Lord loveth he correcteth, and scourgeth every son whom he receiveth.”
7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
If ye patiently endure correction, God carries himself towards you as his children: for who is the son whom the father doth not correct?
8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
If then ye are without correction, of which all are partakers, then are ye bastards, and not children.
9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
If then we have had the fathers of our flesh for correctors, and reverenced them; shall we not much more be under subjection to the Father of spirits, and live?
10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
For they indeed for a few days as seemed proper to themselves corrected us; but he for our own advantage, that we might be partakers of his holiness.
11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.
Now all correction at the moment seemeth not to be cause for joy, but for sorrow; but after a while it produceth peaceable fruit of righteousness to those who have thereby been disciplined.
12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,
Wherefore stretch out again the hands that hang down, and the paralytic knees;
13 És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.
and make strait paths for your feet, that what is halting may not be turned out of the way; but that it may rather be healed.
14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
Earnestly seek peace with all men, and holiness, without which no man shall see the Lord:
15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.
carefully observing lest any of you fail of attaining the grace of God; lest any root of bitterness springing up trouble you, and by it many be defiled;
16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.
lest there be any fornicator, or profane person, as Esau, who for one morsel of bread parted with his birthrights.
17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.
For ye know, that when afterwards he wished to inherit the blessing, he was rejected: for he found no place for a change of his father’s mind, though he sought it earnestly with tears.
18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,
For ye have not approached the mountain that could only be groped for, and that burned with fire, and the thick cloud, and the darkness, and the tempest,
19 És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;
and the sound of a trumpet, and the voice of words, which they who heard, earnestly begged that the discourse might not be directed to them:
20 Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;
for they could not bear the charge given, and “If but a beast touch the mountain he shall be stoned, or shot through with a dart:”
21 És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:
and so terrible was the appearance, that Moses said, I am exceedingly afraid and trembling:
22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,
but ye are come unto mount Sion, and to the city of the living God, to the heavenly Jerusalem, and to myriads of angels,
23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,
and to the general assembly and church of the first-born registered in the heavens, and to God the judge of all, and to the spirits of just men perfected,
24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
and to Jesus the mediator of the new testament, and to the blood of sprinkling, which speaketh better things than that of Abel.
25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,
Beware that ye reject not him that speaketh: for if they escaped not, who rejected him, that upon earth spake by divine influence, much more shall not we escape, if we turn away from him who speaks from heaven:
26 Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.
whose voice then shook the earth, but now he hath promised, saying, “Yet once more I shake not the earth only, but also the heaven.”
27 Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.
Now this word yet once more manifests the removal of the things shaken, as of things formed, that the things not shaken may endure.
28 Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
Wherefore receiving a kingdom that cannot be shaken, may we hold fast the grace, by which we can offer to God acceptably divine service, with reverence and pious awe:
29 Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.
for our God is a devouring fire.