< Zsidókhoz 1 >

1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által,
In many parts and many ways, God, having spoken long ago to the fathers by the prophets,
2 ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, (aiōn g165)
in these last days speaks to us in [His] Son, whom He appointed heir of all things, through whom He also made the ages; (aiōn g165)
3 A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
who being the brightness of the glory, and the impress of His subsistence, bearing up also all things by the saying of His might—having made a cleansing of our sins through Himself, sat down at the right hand of the Greatness in the highest,
4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
having become so much better than the messengers, as He inherited a more excellent name than them.
5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?
For to which of the messengers did He ever say, “You are My Son—today I have begotten You?” And again, “I will be to Him for a Father, and He will be to Me for a Son?”
6 Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.
And when again He may bring the firstborn into the world, He says, “And let them worship Him—all messengers of God”;
7 És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,
and to the messengers, indeed, He says, “The [One] who is making His messengers spirits, and His ministers a flame of fire”;
8 Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. (aiōn g165)
but to the Son: “Your throne, O God, [is] throughout the age of the age; The scepter of righteousness [is the] scepter of Your kingdom; (aiōn g165)
9 Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
You loved righteousness, and hated lawlessness; Because of this He anointed You—God, Your God—With oil of gladness above Your partners”;
10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;
and, “You, LORD, founded the earth at the beginning, And the heavens are a work of Your hands.
11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
These will perish, but You remain, And all will become old as a garment,
12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
And You will roll them together as a mantle, and they will be changed, But You are the same, and Your years will not fail.”
13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
And to which of the messengers did He ever say, “Sit at My right hand, Until I may make Your enemies Your footstool?”
14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
Are they not all spirits of service—being sent forth for ministry because of those about to inherit salvation?

< Zsidókhoz 1 >