Habakuk 3
1 Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
Ko e lotu ʻa Hapakuki ko e palōfita ʻi he Sikaiona.
2 Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
ʻE Sihova, kuo u fanongo ki hoʻo folofola, pea ne u manavahē: ʻE Sihova, fakaakeake hoʻo ngāue ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi taʻu, fakahā ia ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi taʻu; ʻi he houhau, manatu ki he ʻaloʻofa.
3 Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. (Szela) Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
Naʻe hāʻele mai ʻae ʻOtua mei Timani, mo e tokotaha māʻoniʻoni mei he moʻunga ko Palani. (Sila) Naʻe ʻufiʻufi ʻae ngaahi langi ʻe hono nāunau, pea naʻe fonu ʻa māmani ʻi hono fakamālō.
4 Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
Pea naʻe malama ia ʻo hangē ko e maama; naʻe ʻalu atu ʻae maama ulo mei hono nima: pea naʻe ʻi ai ʻae fakafufū ʻo ʻene māfimafi.
5 Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
Naʻe ʻalu atu ʻi hono ʻao ʻae mahaki fakaʻauha, pea naʻe ʻalu atu ʻi hono vaʻe ʻae maka fefie ʻoku vela.
6 Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
Naʻe tuʻu ia, ʻo fuofua ʻae fonua: naʻa ne ʻafioʻi, mo fakamovetevete ʻae ngaahi puleʻanga; naʻe fakamovetevete ʻae ngaahi moʻunga taʻengata, naʻe ofeʻi hifo ʻae ngaahi tafungofunga tuʻumaʻu: ʻoku taʻengata ʻa hono ngaahi ʻaluʻanga.
7 Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
Naʻaku mamata ʻoku ʻi he mamahi ʻae ngaahi fale fehikitaki ʻo Kusani: pea naʻe tetetete ʻae ngaahi puipui ʻoe fonua ko Mitiane.
8 A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
Naʻe mamahi ʻa Sihova ki he ngaahi vaitafe? Naʻa ke houhau ki he ngaahi vaitafe? Naʻe ʻi he tahi ʻa ho tuputāmaki, koeʻuhi naʻa ke heka ai ʻi hoʻo fanga hoosi, mo hoʻo ngaahi saliote ʻoe fakamoʻui?
9 Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! (Szela) A föld folyókat ömleszt.
Naʻe toʻo ʻo teke ʻa hoʻo kaufana, ʻo fakatatau mo e ngaahi fuakava ki he ngaahi faʻahinga, ʻio, ko hoʻo folofola. (Sila) Naʻa ke fahifahi ʻaki ʻae fonua ʻae ngaahi vaitafe.
10 Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
Naʻe mamata kiate koe ʻae ngaahi moʻunga, pea nau tetetete ai: naʻe ʻalu atu ʻae fetafeaki ʻoe vai: naʻe fakahā ʻe he moana ʻa hono leʻo, pea hiki hake hono nima ki ʻolunga.
11 A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
Naʻe tuʻumaʻu ʻae laʻā, mo e māhina ʻi hona nofoʻanga: naʻe ʻalu atu hoʻo ngaahi ngahau ʻi hona maama, pea ʻi he ulo ho tao ngingila.
12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Naʻa ke hāʻele atu ʻi he fonua, ʻi he tuputāmaki, naʻa ke haha ʻae hiteni ʻi ho houhau.
13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. (Szela)
Naʻa ke meʻa atu koeʻuhi ko e fakamoʻui ʻo hoʻo kakai, ʻio, koeʻuhi ko e fakamoʻui ʻo hoʻo kau pani: naʻa ke taaʻi ʻae ʻulu ʻi he fale ʻoe angakovi, naʻa ke fakaʻauha hono tuʻunga, ʻo aʻu ki he maka. (Sila)
14 Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Naʻa ke hokaʻi ʻae ʻulu ʻo ʻene kautau, mei hono ngaahi faʻahinga: naʻe haʻu ʻakinautolu ʻo hangē ko e ʻahiohio ke fakamovete au: ko ʻenau fiefiaʻanga ia, ke keina ʻae masiva ʻi he fufū.
15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
Naʻa ke hāʻele atu mo hoʻo fanga hoosi ʻi he tahi, ʻi he fokotuʻunga ʻoe ngaahi vai lahi.
16 Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
ʻI heʻeku fanongo ki ho leʻo, naʻe ngalulu hoku fatu; naʻe tetetete hoku ngutu ʻi ho leʻo: naʻe hū ʻae popo ki hoku ngaahi hui, pea u tetetete ʻiate au; ka te u mālōlō ʻi he ʻaho ʻoe mamahi: ʻoka hoko hake ia ki he kakai, te ne hoko mo ʻene ngaahi kautau, kiate kinautolu.
17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
Neongo ʻene ʻikai fisi ʻae ʻakau ko e fiki, pea ʻe ʻikai ha fua ʻi he ngaahi vaine; pea kovi ʻae tupu ʻoe ʻolive, pea ʻe ʻikai ʻi he ngaahi ngoue ha meʻakai; pea ʻe motuhi ʻae fanga sipi mei he lotoʻā, pea ʻe ʻikai ha fanga manu ʻi he ngaahi tuʻunga:
18 De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
Ka neongo ia te u fiefia ʻia Sihova, pea u nekeneka ʻi he ʻOtua ʻo hoku fakamoʻui.
19 Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
Ko ʻeku mālohi ʻa Sihova ko e ʻOtua, pea te ne ngaohi hoku vaʻe ke hangē ko e vaʻe ʻoe hainite, pea te ne pule ke u ʻeveʻeva ʻi hoku ngaahi potu māʻolunga. Ki heʻeku takimuʻa ʻoe fasi hiva ʻi he Nekina.
