1 Mózes 1
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
Fefeu na, Lamatualain naꞌadadadꞌiꞌ lalai no raefafoꞌ a.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
Leleꞌ naa, raefafoꞌ a nda feꞌe dadꞌi sa, ma basaꞌ e feꞌe runggu-ranggaꞌ. Feꞌe akaꞌ a, oeꞌ ma maꞌahatuꞌ a tatana nala e. Lamatualain Dula-dale Na laa-laa sia oeꞌ ata.
3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
Boe ma, Lamatualain olaꞌ nae, “Manggareloꞌ dadꞌi.” Ana olaꞌ basa ma, manggareloꞌ a dadꞌi tuteꞌ a.
4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
Ana nita manggareloꞌ a ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa, maloleꞌ. Basa de, Ana tadꞌa manggareloꞌ mia hatuꞌ a, de esa-esaꞌ no fai na.
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Ana babꞌae manggareloꞌ a ‘rereloꞌ’, ma hatuꞌ a, ‘tetembaꞌ’. Naa, fai kaesa na.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
Basa ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ nae, “Mamana rouꞌ sa dadꞌi, fo tadꞌa oeꞌ a. Naa fo, hambu oeꞌ sia ataꞌ, ma sia raeꞌ boe.” Ana olaꞌ basa ma, oeꞌ a banggi neu rua tuteꞌ a.
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
Ana babꞌae oeꞌ mana sia ataꞌ a, ‘lalai’. Naa, fai karua na.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
Basa ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Oe mana sia raeꞌ a musi naꞌabꞌue neu mamanaꞌ esa, fo hambu rae madꞌa.” Ana olaꞌ basa ma, rae madꞌa a dadꞌi tuteꞌ a.
10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
Ana babꞌae rae madꞌa a, ‘madꞌa ata’; ma oe mana maꞌabꞌueꞌ a, ‘tasiꞌ’. Ana nita basa naa ra ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ.
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
Boe ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Hau-hau musi mori sia madꞌaꞌ ata. Musi hambu hau mabꞌoaꞌ, madekeꞌ, ma maroo modꞌoꞌ. Naa fo, hau ra esa-esaꞌ mbule-bꞌoa na tungga mata na.” Ana olaꞌ basa ma, basa hau ra dadꞌi tuteꞌ a.
12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Ma hau naa ra mbule-bꞌoa nara esa-esaꞌ tungga mata na, losa rasofe madꞌaꞌ ata. Ana nita basa naa ra ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ.
13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
Naa, fai katelu na.
14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
Boe ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Sia ataꞌ musi hambu manggareloꞌ mataꞌ-mataꞌ fo raronda neu raefafoꞌ ia. Musi hambu mana fee manggareloꞌ neu fai rereloꞌ, ma mana fee manggareloꞌ neu fai tetembaꞌ. Basa naa ra, dadꞌi tatandaꞌ fo bisa reken fai, too, no fula-fai.” Ana olaꞌ basa ma, manggareloꞌ ra dadꞌi tuteꞌ a.
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
Ana tao manggarelo monaeꞌ mataꞌ rua. Manggarelo monaeꞌ a naronda rereloꞌ ma manggarelo anadikiꞌ a naronda tetembaꞌ. Ana o tao nduuꞌ ra boe.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
Ma Ana ator basa naa ra sia lalai, fo raronda neu raefafoꞌ a.
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
De ara fee manggareloꞌ neu rereloꞌ ma tetembaꞌ. No taꞌo naa, ara tadꞌa manggareloꞌ mia hatuꞌ a. Ana nita basa naa ra ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ.
19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
Naa, fai kahaa na.
20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
Basa ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Banda mataꞌ-mataꞌ musi rasodꞌa sia oeꞌ rala. Ma mbuiꞌ mataꞌ-mataꞌ musi ratambembele sia raefafoꞌ ata.”
21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
Boe ma Ana naꞌadadadꞌiꞌ basa uꞌu mataꞌ-mataꞌ no banda monaeꞌ mana rasodꞌa sia oeꞌ. Ana o naꞌadadadꞌiꞌ mbuiꞌ mataꞌ-mataꞌ fo ratambembele sia lalai. Ana nita basa naa ra ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
Basa ma Ana olaꞌ fee papala-babꞌanggiꞌ neu basa banda ra nae, “Uꞌu ra musi ramaheta, fo rasofe oeꞌ a sia bee-bꞌee. Ma mbuiꞌ ra o musi ramaheta boe.”
23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
Naa, fai kalima na.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
Basa ma, Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Banda mataꞌ-mataꞌ musi rasodꞌa sia madꞌaꞌ ata. Musi hambu banda neꞌebꞌoiꞌ, banda fui, ma banda mana nodꞌoꞌ sia rae, esa-esaꞌ no mata na.” Ana olaꞌ basa ma, basa se dadꞌi tuteꞌ a. Ana nita basa se ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Basa ma Lamatualain olaꞌ seluꞌ fai nae, “Ima fo Ata tao atahori tungga onaꞌ Hita boe. Naa fo, ara tao mataꞌ neu uꞌu ra sia tasi, mbuiꞌ ra sia lalai, banda neꞌeboiꞌ ra, ma basa banda feaꞌ mana masodꞌa sia raefafoꞌ a.”
27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
Boe ma Ana naꞌadadadꞌiꞌ atahori onaꞌ mata ao Na boe. Ana naꞌadadadꞌiꞌ se, touꞌ no inaꞌ.
28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Ma Ana olaꞌ fee se papala-babꞌanggiꞌ nae, “Hei musi bꞌonggi mimihefu, fo misofe raefafoꞌ ia, ma tao mataꞌ neu e. Au o fee hei koasa fo tao mataꞌ neu uꞌu ra, mbuiꞌ ra, ma basa banda madꞌaꞌ ata ra.
29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
Rena malolole! Au fee hei nanaat mataꞌ-mataꞌ sia raefafoꞌ ia. Au fee hau mabꞌoaꞌ, madekeꞌ, ma maroo modꞌoꞌ ra.
30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
Au o fee basa hau mataꞌ-mataꞌ, fo dadꞌi basa banda ra nanaat na. Nanaat soaꞌ neu banda neꞌeboiꞌ, banda fui, banda mana nodꞌoꞌ, ma mbuiꞌ ra.” Ana olaꞌ basa ma, basa nanaat mataꞌ-mataꞌ dadꞌi tuteꞌ a.
31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.
Ana nita basa naa ra ma, rala Na namahoꞌo, huu saa fo Eni taoꞌ naa ra, memaꞌ maloleꞌ. Naa, fai kanee na.
