1 Mózes 9
1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Huda Nuⱨ bilǝn uning oƣulliriƣa bǝht-bǝrikǝt ata ⱪilip, ularƣa mundaⱪ dedi: — «Silǝr jüplixip kɵpiyip, yǝr yüzini toldurunglar.
2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
Yǝr yüzidiki barliⱪ janiwarlar, asmandiki barliⱪ ⱪuxlar, barliⱪ yǝr yüzidǝ midirlap yürgüqilǝr wǝ dengizdiki barliⱪ beliⱪlarning ⱨǝmmisi silǝrdin ⱪorⱪup wǝⱨimidǝ bolsun; bular ⱪolunglarƣa tapxurulƣandur.
3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
Midirlap yüridiƣan ⱨǝrⱪandaⱪ janiwarlar silǝrgǝ ozuⱪ bolidu; Mǝn silǝrgǝ kɵk otyaxlarni bǝrgǝndǝk, bularning ⱨǝmmisini ǝmdi silǝrgǝ bǝrdim.
4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
Lekin silǝr gɵxni iqidiki jeni, yǝni ⱪeni bilǝn ⱪoxup yemǝslikinglar kerǝk.
5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
Ⱪeninglar, yǝni jeninglardiki ⱪan tɵkülsǝ, Mǝn bǝrⱨǝⱪ uning ⱨesabini alimǝn; ⱨǝrⱪandaⱪ ⱨaywanning ilkidǝ ⱪeninglar bar bolsa Mǝn uningƣa tɵlǝtküzimǝn; insanning ⱪolida bar bolsa, yǝni birsining ⱪolida ɵz ⱪerindixining ⱪeni bar bolsa, Mǝn uningƣa xu ⱪanni tɵlǝtküzimǝn.
6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Kimki insanning ⱪenini tɵksǝ, Uning ⱪenimu insan tǝripidin tɵkülidu; Qünki Huda insanni Ɵz sürǝt-obrazida yaratⱪandur.
7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
Əmdi silǝr, jüplixip kɵpiyip, yǝr yüzidǝ tarilip-tarⱪilip kɵpiyinglar».
8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
Andin Huda Nuⱨ bilǝn uning oƣulliriƣa sɵz ⱪilip mundaⱪ dedi: — «Mana Ɵzüm silǝr bilǝn wǝ silǝrdin keyin kelidiƣan ǝwladliringlar bilǝn, xundaⱪla silǝr bilǝn billǝ turƣan ⱨǝrbir jan igisi, uqarⱪanatlar, mal-qarwilar, silǝr bilǝn billǝ turƣan yǝr yüzidiki ⱨǝrbir yawayi ⱨaywanlar, kemidin qiⱪⱪanlarning ⱨǝmmisi bilǝn — yǝr yüzidiki ⱨeqbir ⱨaywanni ⱪaldurmay, ular bilǝn Ɵz ǝⱨdǝmni tüzimǝn.
9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
Mǝn silǝr bilǝn xundaⱪ ǝⱨdǝ tüzimǝnki, nǝ barliⱪ ǝt igiliri topan bilǝn yoⱪitilmas, nǝ yǝrni wǝyran ⱪilidiƣan ⱨeqbir topan yǝnǝ kǝlmǝs».
12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
Huda yǝnǝ: — «Mǝn Ɵzüm silǝr bilǝn wǝ ⱪexinglardiki ⱨǝmmǝ jan igiliri bilǝn mǝnggülük, yǝni pütkül ǝwladliringlarƣiqǝ bekitkǝn muxu ǝⱨdǝmning bǝlgisi xuki: — Mana, Mǝn Ɵzüm bilǝn yǝrning otturisida bolƣan ǝⱨdining bǝlgisi bolsun dǝp ⱨǝsǝn-ⱨüsinimni bulutlar iqigǝ ⱪoyimǝn;
13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
wǝ xundaⱪ boliduki, Mǝn yǝrning üstigǝ bulutlarni qiⱪarƣinimda, xundaⱪla ⱨǝsǝn-ⱨüsǝn bulutlar iqidǝ ayan bolƣinida, Mǝn silǝr bilǝn ǝt igiliri bolƣan barliⱪ janiwarlar bilǝn tüzgǝn ǝⱨdǝmni yad etimǝn; buningdin keyin sular ⱨǝrgiz ⱨǝmmǝ jandarlarni ⱨalak ⱪilƣuqi topan bolmas.
15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
Ⱨǝsǝn-ⱨüsǝn bulutlar arisida pǝyda bolidu; Mǝn uningƣa ⱪaraymǝn wǝ xuning bilǝn Mǝnki Huda yǝr yüzidiki ǝt igiliri bolƣan barliⱪ janiwarlar bilǝn otturimizda bekitkǝn ǝⱨdǝmni yad etimǝn», — dedi.
17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Huda Nuⱨⱪa yǝnǝ: — «Mana bu Mǝn Ɵzüm bilǝn yǝr yüzidiki barliⱪ ǝt igiliri otturisida bekitkǝn ǝⱨdǝmning nixan-bǝlgisidur», — dedi.
18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Nuⱨning kemidin qiⱪⱪan oƣulliri Xǝm, Ⱨam wǝ Yafǝt idi. Ⱨam Ⱪanaanning atisi boldi.
19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
Bu üqi Nuⱨning oƣulliri bolup, pütkül yǝr yüzigǝ taralƣan aⱨalǝ xularning nǝsil-ǝwladliridur.
20 Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
Nuⱨ teriⱪqiliⱪ ⱪilixⱪa baxlap, bir üzümzarliⱪ bǝrpa ⱪildi.
21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
U uning xarabidin iqip, mǝst bolup ⱪelip, ɵz qediri iqidǝ kiyim-keqǝklirini seliwetip, yalingaq yetip ⱪaldi.
22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
Ⱪanaanning atisi Ⱨam kelip, atisining ǝwritini kɵrüp, sirtⱪa qiⱪip ikki ⱪerindixiƣa eytti.
23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
Xǝm bilǝn Yafǝt ⱪopup yepinjini elip, mürisigǝ artip, kǝyniqǝ mengip kirip, atisining yalingaq bǝdinini yepip ⱪoydi. Ular yüzini aldi tǝrǝpkǝ ⱪilip, atisining yalingaq tenigǝ ⱪarimidi.
24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
Nuⱨ xarabning kǝypidin oyƣinip, kǝnji oƣlining ɵzigǝ nemǝ ⱪilƣinini bilip: —
25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
Ⱪanaanƣa lǝnǝt bolƣay! U ⱪerindaxlirining ⱪulining ⱪuli bolsun, — dǝp ⱪarƣidi.
26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
U yǝnǝ: — Xǝmning Hudasi bolƣan Pǝrwǝrdigarƣa tǝxǝkkür-mǝdⱨiyǝ kǝltürülgǝy! Ⱪanaan Xǝmning ⱪuli bolsun.
27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Huda Yafǝtni awutⱪay! U Xǝmning qedirlirida turƣay, Ⱪanaan bolsa uning ⱪuli bolƣay! — dedi.
28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
Nuⱨ topandin keyin üq yüz ǝllik yil ɵmür kɵrdi.
29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
Bu tǝriⱪidǝ Nuⱨ jǝmiy toⱪⱪuz yüz ǝllik yil kün kɵrüp, alǝmdin ɵtti.
