1 Mózes 9
1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
Unya gipanalanginan sa Dios si Noe ug ang iyang mga anak nga lalaki, ug miingon ngadto kanila, “Pagmabungahon, pagpadaghan, ug pun-a ang kalibotan.
2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
Mangahadlok ug malisang kaninyo ang matag buhing mananap sa kalibotan, ang tanang kalanggaman sa kawanangan, ang tanang nagakamang sa yuta, ug ang tanang isda sa kadagatan. Gihatag sila diha sa inyong kamot.
3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
Ang tanang molihok nga butang nga buhi mahimong pagkaon alang kaninyo. Sama nga gihatag ko kaninyo ang mga lunhaw nga mga tanom, karon ihatag ko kaninyo ang tanang butang.
4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
Apan kinahanglan nga dili kamo mokaon sa karne nga adunay kinabuhi—nga adunay dugo—niini.
5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
Apan alang sa inyong dugo, ang kinabuhi nga anaa sa inyong dugo, nagkinahanglan ako ug bayad. Gikan sa kamot sa matag mananap nagkinahanglan ako niini. Gikan sa kamot sa bisan kinsang tawo, gikan sa kamot sa tawo nga nagpatay sa iyang igsoon, nagkinahanglan ako ug bayad alang sa kinabuhi nianang tawhana.
6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
Si bisan kinsa nga mag-ula sa dugo sa tawo, pinaagi sa tawo maula usab ang iyang dugo, kay pinaagi sa hulagway sa Dios gibuhat ang tawo.
7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
Alang kaninyo, pagmabungahon ug pagpadaghan, lukopa ang tibuok kalibotan ug panaghan.”
8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
Unya ang Dios misulti kang Noe ug sa iyang mga anak nga lalaki nga uban kaniya, nga nag-ingon,
9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
“Alang kanako, paminaw! Ako magahimo ug pakigsaad uban kaninyo ug sa inyong mga kaliwatan sunod kaninyo,
10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
ug lakip ang tanang buhing binuhat nga uban kaninyo, lakip ang kalanggaman, ang mga binuhing mananap, ug ang tanang binuhat sa kalibotan nga uban kaninyo, gikan sa tanan nga miggawas sa arka, ngadto sa tanang buhing binuhat sa kalibotan.
11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
Ug karon ako magahimo ug pakigsaad tali kaninyo, nga dili na pagalaglagon pag-usab ang tanang unod pinaagi sa lunop sa tubig. Wala na gayoy lunop nga molaglag sa kalibotan pag-usab.”
12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
Miingon ang Dios, “Kini ang timaan sa pakigsaad nga akong pagahimoon tali kanako ug kaninyo ug sa tanang buhing binuhat nga uban kaninyo, alang sa tanang umaabot nga kaliwatan:
13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
akong gibutang ang akong bangaw sa panganod, ug mao kini ang timaan sa pakigsaad tali kanako ug sa kalibotan.
14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
Moabot kini sa dihang dad-on ko ang panganod ibabaw sa kalibotan ug makita ang bangaw sa panganod,
15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
unya mahinumdoman ko ang akong pakigsaad, nga tali kanako ug kaninyo ug sa tanang buhing binuhat sa tanang unod. Dili na gayod mahimong lunop ang tubig nga maglaglag sa tanang unod.
16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
Ang bangaw maanaa sa kapanganoran ug makita ko kini, aron nga mahinumdoman ko ang walay kataposang pakigsaad tali sa Dios ug sa matag buhing binuhat sa tanang unod nga anaa sa kalibotan.”
17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Unya miingon ang Dios kang Noe, “Kini ang timaan sa pakigsaad nga akong gihimo tali kanako ug sa tanang unod nga anaa sa kalibotan.”
18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Ang mga anak ni Noe nga lalaki nga migawas sa arka mao sila Sem, Ham, ug Jafet. Si Ham mao ang amahan ni Canaan.
19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
Kining tulo mao ang mga anak ni Noe nga lalaki, ug gikan kanila nalukop ang tibuok kalibotan.
20 Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
Nahimong mag-uuma si Noe, ug nagtanom siyag parasan.
21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
Nag-inom siya ug bino ug nahubog. Naghigda siya nga walay tabon didto sa iyang tolda.
22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
Unya nakita ni Ham, nga amahan ni Canaan, ang hubo nga lawas sa iyang amahan ug iyang gisultihan ang iyang duha ka mga igsoon nga anaa sa gawas.
23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
Busa mikuha ug panapton si Sem ug si Jafet ug gibutang nila kini ibabaw sa ilang mga abaga, ug milakaw nga patalikod ug gitabonan ang hubo nga lawas sa ilang amahan. Nilingi sila sa laing bahin, aron nga dili nila makita ang hubo nga lawas sa ilang amahan.
24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
Sa dihang nakamata na si Noe gikan sa iyang pagkahubog, nasayran niya kung unsa ang nahimo sa iyang kinamanghorang anak nga lalaki ngadto kaniya.
25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
Busa miingon siya, “Tinunglo si Canaan. Mahimo siyang ulipon sa mga ulipon sa iyang mga igsoon.”
26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
Miingon usab siya, “Hinaot nga mapanalanginan si Yahweh, ang Dios ni Sem, ug hinaot nga si Canaan mahimo niyang sulugoon.
27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Hinaot nga padak-on sa Dios si Jafet, ug tugotan siya nga mobuhat sa iyang pinuy-anan didto sa mga tolda ni Sem. Hinaot nga mahimo niyang sulugoon si Canaan.”
28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
Human sa lunop, nabuhi pa si Noe sulod sa 350 katuig.
29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
Sa kinatibuk-an nabuhi si Noe ug 950 katuig, unya namatay siya.
