1 Mózes 8

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

God remembered Noah, all the animals, and all the livestock that were with him in the ship; and God made a wind to pass over the earth. The waters subsided.

2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.

The deep’s fountains and the sky’s windows were also stopped, and the rain from the sky was restrained.

3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

The waters continually receded from the earth. After the end of one hundred fifty days the waters receded.

4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

The ship rested in the seventh month, on the seventeenth day of the month, on Ararat’s mountains.

5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

The waters receded continually until the tenth month. In the tenth month, on the first day of the month, the tops of the mountains were visible.

6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

At the end of forty days, Noah opened the window of the ship which he had made,

7 És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

and he sent out a raven. It went back and forth, until the waters were dried up from the earth.

8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.

He himself sent out a dove to see if the waters were abated from the surface of the ground,

9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

but the dove found no place to rest her foot, and she returned into the ship to him, for the waters were on the surface of the whole earth. He put out his hand, and took her, and brought her to him into the ship.

10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

He waited yet another seven days; and again he sent the dove out of the ship.

11 És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.

The dove came back to him at evening and, behold, in her mouth was a freshly plucked olive leaf. So Noah knew that the waters were abated from the earth.

12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.

He waited yet another seven days, and sent out the dove; and she didn’t return to him any more.

13 És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

In the six hundred first year, in the first month, the first day of the month, the waters were dried up from the earth. Noah removed the covering of the ship, and looked. He saw that the surface of the ground was dry.

14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

In the second month, on the twenty-seventh day of the month, the earth was dry.

15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

God spoke to Noah, saying,

16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

“Go out of the ship, you, your wife, your sons, and your sons’ wives with you.

17 Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

Bring out with you every living thing that is with you of all flesh, including birds, livestock, and every creeping thing that creeps on the earth, that they may breed abundantly in the earth, and be fruitful, and multiply on the earth.”

18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.

Noah went out, with his sons, his wife, and his sons’ wives with him.

19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

Every animal, every creeping thing, and every bird, whatever moves on the earth, after their families, went out of the ship.

20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

Noah built an altar to the LORD, and took of every clean animal, and of every clean bird, and offered burnt offerings on the altar.

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

The LORD smelled the pleasant aroma. The LORD said in his heart, “I will not again curse the ground any more for man’s sake because the imagination of man’s heart is evil from his youth. I will never again strike every living thing, as I have done.

22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

While the earth remains, seed time and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night will not cease.”

A Dove is Sent Forth from the Ark