1 Mózes 8

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

And God remembers Noah, and every living thing, and all the livestock which [are] with him in the Ark, and God causes a wind to pass over the earth, and the waters subside,

2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.

and the fountains of the deep and the network of the heavens are closed, and the shower is restrained from the heavens.

3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

And the waters return from off the earth, going on and returning; and the waters are lacking at the end of one hundred and fifty days.

4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

And the Ark rests, in the seventh month, on the seventeenth day of the month, on mountains of Ararat;

5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.

and the waters have been going and decreasing until the tenth month; in the tenth [month], on the first of the month, the heads of the mountains appeared.

6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

And it comes to pass, at the end of forty days, that Noah opens the window of the Ark which he made,

7 És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.

and he sends forth the raven, and it goes out, going out and turning back until the drying of the waters from off the earth.

8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.

And he sends forth the dove from him to see whether the waters have been lightened from off the face of the ground,

9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

and the dove has not found rest for the sole of her foot, and she turns back to him, to the Ark, for waters [are] on the face of all the earth, and he puts out his hand, and takes her, and brings her in to him, into the Ark.

10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

And he stays yet seven more days, and adds to send forth the dove from the Ark;

11 És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.

and the dove comes to him at evening, and behold, an olive leaf [is] torn off in her mouth; and Noah knows that the waters have been lightened from off the earth.

12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.

And he stays yet seven more days, and sends forth the dove, and it did not add to return to him anymore.

13 És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

And it comes to pass in the six hundredth and first year, in the first [month], on the first of the month, the waters have been dried from off the earth; and Noah turns aside the covering of the Ark, and looks, and behold, the face of the ground has been dried.

14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

And in the second month, on the twenty-seventh day of the month, the earth has become dry.

15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

And God speaks to Noah, saying, “Go out from the Ark, you, and your wife, and your sons, and your sons’ wives with you;

16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

every living thing that [is] with you, of all flesh, among bird, and among livestock, and among every creeping thing which is creeping on the earth, bring out with you;

17 Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

and they have teemed in the earth, and been fruitful, and have multiplied on the earth.”

18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.

And Noah goes out, and his sons, and his wife, and his sons’ wives with him;

19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

every beast, every creeping thing, and every bird; every creeping thing on the earth, after their families, have gone out from the Ark.

20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

And Noah builds an altar to YHWH, and takes from every clean beast and from every clean bird, and causes burnt-offerings to ascend on the altar;

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

and YHWH smells the refreshing fragrance, and YHWH says to His heart, “I do not continue to disfavor the ground because of man anymore, though the imagination of the heart of man [is] evil from his youth; and I do not continue to strike all living anymore, as I have done;

22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

during all [the] days of the earth, seed-time and harvest, and cold and heat, and summer and winter, and day and night never cease.”

A Dove is Sent Forth from the Ark