1 Mózes 50
1 József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
And Joseph fell upon his father's face, and wept upon him, and kissed him.
2 És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
And Joseph commanded his servants the physicians to embalm his father: and the physicians embalmed Israel.
3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig.
And they fulfilled for him forty days: for so they fulfill the days of those that are embalmed; and the Egyptians wept for him seventy days.
4 És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
And when the days of his mourning were past, Joseph spoke unto the house of Pharaoh, saying, If now I have found grace in your eyes, speak, I pray you, in the ears of Pharaoh, saying,
5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.
My father made me swear, saying, Lo, I die; in my grave, which I have dug for me in the land of Canaan, there shalt thou bury me: now therefore let me go up, I pray thee, and I will bury my father, and return again.
6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.
And Pharaoh said, Go up, and bury thy father, as he hath made thee swear.
7 Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.
And Joseph went up to bury his father, and there went up with him all the servants of Pharaoh, the elders of his house, and all the elders of the land of Egypt,
8 Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
And all the house of Joseph, and his brothers, and his father's house; only their little ones, and their flocks, and their herds, they left behind in the land of Goshen.
9 Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
And there went up with him both chariots and horsemen; and the encampment was very great.
10 Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
And they came to the thrashing-floor of Atad, which is beyond Jordan, and they held there a great and very sore lamentation; and he made for his father a mourning of seven days.
11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
And when the inhabitants of the land, the Canaanites, saw the mourning at the thrashing-floor of Atad, they said, This is a grievous mourning to the Egyptians; wherefore the name of it was called Abel-mizrayim, which is beyond the Jordan.
12 Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
And his sons did unto him according as he had commanded them;
13 Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
And his sons carried him into the land of Canaan, and buried him in the cave of the field of Machpelah, which field Abraham bought for a possession, as a burying-place, of Ephron the Hittite, before Mamre.
14 És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
And Joseph returned unto Egypt, he, and his brothers, and all that were gone up with him to bury his father, after he had buried his father.
15 A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.
And when Joseph's brothers saw that their father was dead, they said, Peradventure Joseph may now hate us: and then he would certainly requite us all the evil which we have done unto him.
16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:
And they sent word unto Joseph, saying, Thy father did command before his death, saying,
17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.
So shall ye say unto Joseph, O forgive, I pray thee, the trespass of thy brothers, and their sin; for evil have they done unto thee: and now, we pray thee, forgive the trespass of the servants of the God of thy father; and Joseph wept when they spoke unto him.
18 Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk.
And his brothers also went and fell down before him; and they said, Behold, we will be thy servants.
19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
And Joseph said unto them, Fear not; for am I in the place of God?
20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
But as for you, though ye thought evil against me, God meant it unto good; in order to bring to pass, as it is this day, to save alive a numerous people.
21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
Now therefore fear ye not, I will support you, and your little ones; and he comforted them, and spoke kindly unto them.
22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
And Joseph dwelt in Egypt, he, and his father's house; and Joseph lived one hundred and ten years.
23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
And Joseph saw of Ephraim children of the third generation; the children also of Machir the son of Menasseh were brought up upon Joseph's knees.
24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
And Joseph said unto his brothers, I shall die; but God will surely visit you, and bring you up out of this land unto the land which he hath sworn to Abraham, to Isaac, and to Jacob.
25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
And Joseph caused the children of Israel to swear, saying, God will surely visit you, and then shall ye carry up my bones from here.
26 És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.
So Joseph died, being one hundred and ten years old; and they embalmed him, and he was put in a coffin in Egypt.
