1 Mózes 45
1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körűlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival.
Then Joseph [May he add] couldn’t control himself before all those who stood before him, and he cried, “Cause everyone to go out from me!” No one else stood with him, while Joseph [May he add] made himself known to his brothers.
2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.
He wept aloud. The Egyptians [people from Abode of slavery] sh'ma ·heard obeyed·, and the house of Pharaoh sh'ma ·heard obeyed·.
3 És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle.
Joseph [May he add] said to his brothers, “I am Joseph [May he add]! Does my father still live?” His brothers couldn’t answer him; for they were terrified at his presence.
4 Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.
Joseph [May he add] said to his brothers, “Come near to me, please.” They came near. “He said, I am Joseph [May he add], your brother, whom you sold into Egypt [Abode of slavery].
5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.
Now don’t be grieved, nor angry with yourselves, that you sold me here, for God sent me before you to preserve life.
6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.
For these two years the famine has been in the land, and there are yet five years, in which there will be no plowing and no harvest.
7 Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.
God sent me before you to preserve for you a remnant in the earth, and to save you alive by a great deliverance.
8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.
So now it was not you who sent me here, but God, and he has made me a father to Pharaoh, lord of all his house, and ruler over all the land of Egypt [Abode of slavery].
9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél.
Hurry, and go up to my father, and tell him, ‘This is what your son Joseph [May he add] says, “God has made me lord of all Egypt [Abode of slavery]. Come down to me. Don’t wait.
10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.
You shall dwell in the land of Goshen [Drawing near], and you will be near to me, you, your children, your children’s children, your flocks, your herds, and all that you have.
11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.
There I will nourish you; for there are yet five years of famine; lest you come to poverty, you, and your household, and all that you have.”’
12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
Behold, your eyes see, and the eyes of my brother Benjamin [Son of right hand, Son of south], that it is my mouth that speaks to you.
13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.
You shall tell my father of all my glory in Egypt [Abode of slavery], and of all that you have seen. You shall hurry and bring my father down here.”
14 És nyakába borúla az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán.
He fell on his brother Benjamin [Son of right hand, Son of south]’s neck, and wept, and Benjamin [Son of right hand, Son of south] wept on his neck.
15 És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.
He kissed all his brothers, and wept on them. After that his brothers talked with him.
16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ő szolgáinak.
The report of it was sh'ma ·heard obeyed· in Pharaoh’s house, saying, “Joseph [May he add]’s brothers have come.” It pleased Pharaoh well, and his servants.
17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
Pharaoh said to Joseph [May he add], “Tell your brothers, ‘Do this. Load your animals, and go, travel to the land of Canaan [Humbled].
18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jőjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
Take your father and your households, and come to me, and I will give you the good of the land of Egypt [Abode of slavery], and you will eat the fat of the land.’
19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jőjjetek.
Now you are enjoined: do this. Take wagons out of the land of Egypt [Abode of slavery] for your little ones, and for your wives, and bring your father, and come.
20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.
Also, don’t concern yourselves about your belongings, for the good of all the land of Egypt [Abode of slavery] is yours.”
21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.
The sons of Israel [God prevails] did so. Joseph [May he add] gave them wagons, according to the order of Pharaoh, and gave them provision for the way.
22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát.
He gave each one of them changes of clothing, but to Benjamin [Son of right hand, Son of south] he gave three hundred pieces of silver and five changes of clothing.
23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra.
He sent the following to his father: ten donkeys loaded with the good things of Egypt [Abode of slavery], and ten female donkeys loaded with grain and bread and provision for his father by the way.
24 És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.
So he sent his brothers away, and they departed. He said to them, “See that you don’t quarrel on the way.”
25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjokhoz, Jákóbhoz.
They went up out of Egypt [Abode of slavery], and came into the land of Canaan [Humbled], to Jacob [Supplanter] their father.
26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.
They told him, saying, “Joseph [May he add] is still alive, and he is ruler over all the land of Egypt [Abode of slavery].” His heart fainted, for he didn’t trust them.
27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke.
They told him all the words of Joseph [May he add], which he had said to them. When he saw the wagons which Joseph [May he add] had sent to carry him, the spirit of Jacob [Supplanter], their father, revived.
28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.
Israel [God prevails] said, “It is enough. Joseph [May he add] my son is still alive. I will go and see him before I die.”
