1 Mózes 44

1 Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.

Anante Josefe'a noma'afi eri'za ne'amofona anage huno asmi'ne, Beki ku'zmifina eri'zama vanaza avamente ne'zana erivite nezmantenka, zago'zmia zamente zamente ku avazare eriri zamantetere huo.

2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.

Hagi Silvare kapuni'a nagana zami'mofo ku avazare eriri nentenka, witima mizase'nea zagonena eririnto, higeno eri'za ne'mo'a Josefe'ma asmiaza hu'ne.

3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.

Masa hu'za nehigeno, ana vahetmina huzmantege'za donki zamine vu'naze.

4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?

Zamagra rankumara atre'za afete ovu'nageno, Josefe'a eri'za ne'amofona anage huno asami'ne, Otinka ana vahera zamavaririnka ome zamazerisunka anage hunka zamasmio. Na'a higeta knare'zama huma neramanteana havizana hunteta silvare kapu'a erita e'naze?

5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!

E'i ana kapufintira ranimo'a tinkera noneanki, henkama fore'ma hania zana ana kapufintike nege. Tamagra e'inahu'ma hazana havi tamavu'tamava hu'naze hunka ome zamasamio.

6 És utóléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik.

Higeno agra zamavaririno ome zamazerino, Josefe'ma hia nanekea ome zamasamige'za,

7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.

Zamagra anage hu'za asmi'naze, Na'a higeno rantimo'a amanahu kea nehie? Eri'za vahe kamota amanahu'zana huga osu'none!

8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?

Hagi beki ku avazare'ma me'negeta zagoma haketa eriteta Kenani mopareti eritama kagrite'ma e'nonana ko. Inankna huta kagri ramofo nompintira silivao, golia musufa segahune?

9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak.

Ina eri'za vahe kamofo beki kupinti'ma hakenka eri fore hanunka, ana mofona ahe frisnanketa, tagra rantimofo kazokazo eri'za vahe manigahune.

10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.

Agra anage hu'ne, Menina kema hazaza hugahue, iza'o eri'nenige'na hakena eri fore hanumo nagri kazokazo eri'za ne' manigahie. Hanki anazama osu'namota knare hu'nazankita amne vugahaze.

11 És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját.

Anage hige'za mago mago'moza ame hu'za ku'zmia hanti mopafi ante'za, eri heta hazageno,

12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.

Josefe eri'za ne'mo'a nempu'zmimofo kuteti agafa huno haketeno vuno nagna zamimofo kute uhanatino, ana kapua Benzameni beki kupi me'negeno keno eri fore hu'ne.

13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.

Anante zamagra kukena zamia sagne nehu'za, hakarezazmia donki agumpi erinte'za ete rankumatega vu'naze.

14 És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte.

Anante Juda'a afuhe'zane Josefe nonte enehanati'za, Josefe'a nompinka mani'nege'za avuga mopafi ruzagani'za mase'naze.

15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?

Josefe'a afuhe'ikizmi anage huno zamasmi'ne, na'a higeta havizana hu'naze? Tamagra ontahi'nazo, nagra kasnampa (divinesen) tro hu'na oku me'nenia'zana ke'na eri fore osugahuo?

16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.

Higeno Juda'a anage hu'ne, na'ane huta ranimoka hugahune. Inankna huta hazenkea osu'none huta hugahune. Anumzamo kagri eri'za vahe'mofo kumira keno eri fore hu'ne, Antahio, kapu eri'negenka kenka eri fore hu'namo'ene tagranena ranimofo kazokzo eri'za vahe manigahune.

17 Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.

Hianagi Josefe'a amanage huno zamasmi'ne, Nagra e'inahu'zana osugahue. Ina nemofo beki kupinti kapu ni'ama eri fore'ma hu'nemo, kazokazo eri'zana eri nantegahie. Hagi ruga'amota neramafa'ma mani'nerega tamarimpa frune vugahaze.

18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.

Juda'a Josefente erava'o huno anage hu'ne, ranimoke, muse (plis) hugantoanki, knare kagri eri'za vahe'mo'na kagesafinkea hugahuo. Kagra, Fero'enena mago'zahu hu'na'anki, krimpa kna eri'za vahe kamo'na huonanto.

19 Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?

rantimoka anage hu'nane, Tamagrira neramafa'ene neramagna enena mani'neo hunka eri'za vahekamota tantahige'nane?

20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt.

Hanketa tagra rantimoka anage huta kasami'none, nerafa'a ranafa refinka neraganana ante'ne. Hagi nezanarera'a tare zanante'neankino nempu'amo'a frigeno, agrake mani'negeno, nefa'a tusiza huno avesinente.

21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.

Huta hunkenka kagra eri'za vaheka'motagura anage hu'nane, ana mofavrea avreta nagrite enke'na ka'neno hu'nane.

22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal az.

Hianagi tagra ranti'mokagura anage hu'none, osi ne'mo'a nefana otregahie. Hanki nefama atreno esigeno'a nefa'a frigahie huta kasmi'none.

23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerűljetek többé.

Hianagi kagra eri'za vahekamotagura anage hu'nane, neramagnama avreta omesuta, nagri navufina onke'gosaze.

24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;

Anankema hutanketa tagra nerfa hirega kagri eri'za vahete uhanatita, rantimokama hana kea ome asmi'none.

25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

Hagi mago'a kna evutegeno nerafa'a anage hu'ne, ete vuta mago'a ne'zana ome miza seho hu'ne.

26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.

Hianagi tagra anage hu'none, tagranema neragana'ma ovanigeta, tagra uoramigahune. Neragana'ma tagranema ovanigeta ana ne'mofo avurera ovugahune hunkeno,

27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két fiat szűlt.

kagri eri'za vahe nerafa'a tagrikura anage hu'ne, a'nimo'ma tare ne'mofavrema kase nami'neana tamagra antahi'naze.

28 Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára fenevad szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam őt.

Mago'mo'a fanane hige'na nagra anage hu'noe, mago'a zagamo aheno tagana vazinegahie nehu'na, nagra mago'enena onke'noe hu'ne.

29 Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba. (Sheol h7585)

Nehuno mago'ene amanage hu'ne, Neganama avreta vanageno'ma, anahu hazenke erisigeta, nagrira efe nazokara nazeri ante henkma tesageno nasuzamo nahe frina, fri vahe kumapi (Seol) umanigahue huno hu'ne. (Sheol h7585)

30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve,

E'inage hu'negu kagri eri'za vahe nenfante nagra vanugeno, ana mofavrema nagrane omesiana, nenfa'a agu'amena ana mofavrefi ante'neankino,

31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. (Sheol h7585)

ana mofavrema nagranema ovanigeno'ma kesuno'a agra frigahie. E'inama eri'za vahe ka'mona hanuna, nenfana eri'za ne' ka'a efe azokara azeri ante henkma antesugeno asuzampi mani'neno, fri vahe kumapi (Seol) umanigahie. (Sheol h7585)

32 Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt.

Hanki'na eri'za vahe'kamo'na anage hu'na ana nekura huvempa hu'noe, nenfaga nagrama avre'na omesugeno'a ana knazana nagrite mevava hugahie hu'na hu'noe.

33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival.

E'ina hu'negu muse (plis) hugantoanki natrege'na nagra eri'za vahe kamo'na neragna nona hu'na kazo kazo eri'zana ranimoka eriganta'nena, neragnana atregeno nefuzane vino.

34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?

Na'ankure asuzamo nenfana azeri haviza huzanku nentahuanagi, inankna hu'na nenfantera vugahue nenagnama ovanige'na?