1 Mózes 42

1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?

Jekopu'ma Isipi moparega witi me'ne hazankema nentahino'a, ne'mofavre naga'a anage huno zamasmi'ne, Na'a higeta ovufi avufina nehaze?

2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.

Isipi mopafina witi ne'zana me'ne hazage'na antahuanki, ofrita manisunema hanuta vuta ana moparegati ne'zana ome mizaseta eho.

3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.

Hige'za Josefena 10ni'a afuhe'za witi miza senaku Isipi urami'naze.

4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.

Hianagi Jekopu'a Josefe negna Benzameni'ma hazenke erizanku koro nehuno, atregeno afuhe'zanena ovu'ne.

5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.

Hagi zamaga'zamo' a ana zanke Kenani mopafinena hige'za Israeli amohe'za ke hiaza hu'za witi ne'za miza senaku ruga'a vahe'ene urami'naze.

6 József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.

Hagi Josefe'a ana mopafina gavana manino kegava kri'nege'za agritetike maka ana mopafi vahe'mo'za ne'zana eme miza se'naze. Hagi Josefe afuhe'za agrite e'za zamarena re'za kepri mopafi hu'naze.

7 Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.

Josefe'a afuhe'i zamavugosafi nezmageno, onke vahekna nehuno hanave'ane ke huzmanteno anage hu'ne, tamagra igati e'naze? Hige'za zamagra anage hu'naze, Kenani moparegati ne'za miza senaku e'none.

8 Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.

Josefe'a afuhe'ina zamageni' hianagi, zamagra agrira keni' osu'naze.

9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

Josefe'a ko'ma afuhe'inte ava'na kezamte'nea agesa nentahino anage huno zamasmi'ne, Tamagra mopati afureta kenaku e'naze.

10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.

Hianagi zamagra anage hu'naze, a'o, rantimoka kagri eri'za vahe'mota ne'za miza senaku e'none.

11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.

Tagra magoke ne'mofo mofavre nagakita, tamage vahe mani'none. Hagi eri'za nagaka'mota tagra mopa afure' vahera ome'none.

12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.

Anage hazanagi ke'zmi rezmanteno agra anage hu'ne, A'o, kegava osu'nona mopati afureta kenaku tamagra e'naze!

13 Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.

Hige'za zamagra anage hu'za asami'naze, Eri'za vahe'kamota maka 12fu'a vahekita magoke ne'mofo ne'mofavre naga mani'none. Hanki amitenamo'a Kenani mopare nerfa'ene manigeno, magotimo'a hago fri'ne.

14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.

Hianagi Josefe'a amanage huno rentase hu'ne, Tamagra mopati afure vahere hu'na neramasamue.

15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.

Tamagrama tamage nehaze hunama nagrama hanuana, amanahu hugahaze. Fero avufi hanave'ane ke huankita, ama kumara atreta ovu'nesageno, neramagna amare' e'nige'na kete'na, tamatrenugeta mopatamirega vugahaze.

16 Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.

Hagi mago'mofo huntenkeno vuno neramagnana ome avreno eno. Hanki ruga'amota kinafi mani'nesageno, tamagenoka hugetama hunazana, tamagu'areti tamage hunafi kaneno. Havigema hanuta Fero avufina, tamage tamagra mopati afureta kenaku enaza vahere hu'na hugahue.

17 Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.

Ana nagara maka kina nompi 3'a zagegnafi zamavarentene.

18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

Hagi namba 3ma hia zagegnarera Josefe'a amanage huno zamasmi'ne, Nagra Anumzamofonku koro nehugu amana'ma hanazana manigahaze.

19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.

Hagi tamage vahe'ma mani'nesuta, atrenkeno mago neramafu kina huno mani'nena, ruga'amotma witi ne'zantmia erita zamaga zanku'ma nehaza naga tamirega viho.

20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.

Hianagi neramagnana ome avreta nagrite ehanatiho. Anama nehanageno ketamimo'a tamagesesigeta ofrigahaze. Hige'za kema zamasmiaza hu'naze.

21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

Zamagra zamagra amanage hu'naze, tamage neragnana haviza hunte'none. Na'ankure negonkeno agra o'e nehigeta antahiomuna nona'a ana knazamo'a tagritera fore nehie.

22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!

Rubeni'a ke nona'a amanage huno zamasami'ne, Nagra ontamasami'nofi, ana mofavrea azeri havizana osiho nehugeta ke'nia antahi onami'naza nona'a, menina agri'ma ahe fri'nona zamofo nona'a knazana enerune.

23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.

Zamagrama antahi'zana Josefe'a ketia nontahie hu'za hu'nazanagi, agra antahine. Na'ankure Josefema kema rekrahe humi vahe'mo'a amu'nozamifi mani'neno, nanekea akrehe huno zamasmi'ne.

24 És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.

Josefe'a zamatreno vuno zavi ome atete'no, eno eme kema hunezmino'a, eri'za vahe'a zamasmige'za, Simeonina azeri'za negage'za azante nofi anakinte'naze.

25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.

Huteno Josefe'a hige'za witi ne'zana beki ku'zmifi eriri nezmante'za, zagozmia ana zanke hu'za beki kuzmifi eriri nezamante'za, kantega nevu'za nemema vanaza kave'ene eriri zamante'naze.

26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.

Hige'za donki afu'zmimofo agumpi witi ne'zama eririzmantaza erinte'za anantetira atre'za vu'naze.

27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.

Kantega umsenaku hazarega mago'mo donki afu'amofo ne'zama aminaku beki ku'a eriheta huno keana, beki ku'amofo avazare zago'a me'negeno ke'ne.

28 És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

Afuhe'igizmia anage huno zamasami'ne, Beki ku'niafi zagonia eriri nante'nazanki keho. Hige'za zamahirahi nerege'za koro nehu'za rukre hu'za ovufi avufi nehu'za, anage hu'naze, Naza ama zana Anumzamo'a hunerante?

29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:

Hagi zamagrama Kenani mopare unehanati'za, maka'zama fore huzmi'nea nanekea nezmafa Jekopuna amanage hu'za asmi'naze.

30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.

Ana nera, ana mopa kegava kri'nea ra nekino, hanave kefintike kea huno, tamagra mopati afureta ke vahe e'naze hu'ne.

31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.

Hianagi tagra anage huta asami'none, Tagra tamage vahe mani'nonanki, afure vahera omani'none huta asami'none.

32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén.

Tagra 12fu'a kogna nagakita, magoke ne'mofo mofavre nagare. Magotimo'a omanigeno, neragana'a nerafa'ene menina Kenani moparega mani'ne.

33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;

Anage hunkeno ana mopama kegava kri'nea ra ne'mo'a amanage huno tasami'ne, Mago nermafuna nagrite netretma, witi ne'za eneritma zamagaku'ma nehaza nagatamirega viho. E'inama hanage'na, tamage vahe mani'naze hu'na nagra antahigahue.

34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.

Hagi nagnatamimofona avreta enkena negena, tamagra tamage huta mopa afureta ke vahera omani'naze hu'na antahi neramina, neramafuna avreraminena ama mopafina amne vute'ete huta ne'zana miza nehuta zagorera atregahaze huno hu'ne.

35 És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.

Anage hute'za beki ku'zmifinti ne'zama eri'za e'naza herafinaku nehu'za kazana ana kognamokizmi zago'zmia kona anakinare beki ku'zmifi metere hu'negeno, ana zagoma nezmafa'enema nege'za tusi koro hu'naze.

36 És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!

Nezmafa Jekopu'a amanage huno zamasmi'ne, Tamagra mofavre onte ne' kna hunenantaze. Josefe fanane higeno, Simeon fanane higeno, Benzamenina ana zanke huta avregahaze, ana maka zamo'a ha' renante.

37 Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.

Rubeni'a nefana anage huno asami'ne, Benzamenima avre'na omesugenka tare ne'mofavreni'a zanahe frigahananki, nagri nazampi antege'na avre'na vute'na avre'na aneno.

38 Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba. (Sheol h7585)

Nehigeno Jekopu'a anage hu'ne, Nagri nenamofo'a kagranena uoramigahie. Nankure nefu'a frigeno, agrake mani'ne. Kama nevnageno kantegama hazenkema omeri'nige'na, efe nazokamate'nea vahera nasuzamo nahefri'na fri'na fri vahe kumapi (Seol) umanigahue. (Sheol h7585)