1 Mózes 41
1 Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.
And it came to pass at the end of two full years, that Pharaoh dreamed: and, behold, he stood by the river.
2 És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
And, behold, there came up out of the river seven well favored cows and fat; and they fed in a meadow.
3 S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
And, behold, seven other cows came up after them out of the river, ill favored and skinney; and stood by the other cows on the brink of the river.
4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
And the ill favored and skinney cows did eat up the seven well favored and fat cows. So Pharaoh awoke.
5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
And he slept and dreamed the second time: and, behold, seven ears of corn came up on one stalk, rank and good.
6 És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
And, behold, seven thin ears and blasted with the east wind sprung up after them.
7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala.
And the seven thin ears devoured the seven rank and full ears. And Pharaoh awoke, and, behold, it was a dream.
8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
And it came to pass in the morning that his spirit was troubled; and he sent and called for all the magicians of Egypt, and all the wise men thereof: and Pharaoh told them his dream; but there was none that could interpret them to Pharaoh.
9 Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
Then spoke the chief butler to Pharaoh, saying, I do remember my faults this day:
10 A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
Pharaoh was wroth with his servants, and put me in ward in the captain of the guard’s house, both me and the chief baker:
11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
And we dreamed a dream in one night, I and he; we dreamed each man according to the interpretation of his dream.
12 És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
And there was there with us a young man, an Hebrew, servant to the captain of the guard; and we told him, and he interpreted to us our dreams; to each man according to his dream he did interpret.
13 És lőn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
And it came to pass, as he interpreted to us, so it was; me he restored to my office, and him he hanged.
14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
Then Pharaoh sent and called Joseph, and they brought him hastily out of the dungeon: and he shaved himself, and changed his raiment, and came in to Pharaoh.
15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
And Pharaoh said to Joseph, I have dreamed a dream, and there is none that can interpret it: and I have heard say of you, that you can understand a dream to interpret it.
16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.
And Joseph answered Pharaoh, saying, It is not in me: God shall give Pharaoh an answer of peace.
17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.
And Pharaoh said to Joseph, In my dream, behold, I stood on the bank of the river:
18 És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
And, behold, there came up out of the river seven cows, fat and well favored; and they fed in a meadow:
19 S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
And, behold, seven other cows came up after them, poor and very ill favored and skinney, such as I never saw in all the land of Egypt for badness:
20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
And the lean and the ill favored cows did eat up the first seven fat cows:
21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék.
And when they had eaten them up, it could not be known that they had eaten them; but they were still ill favored, as at the beginning. So I awoke.
22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
And I saw in my dream, and, behold, seven ears came up in one stalk, full and good:
23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
And, behold, seven ears, withered, thin, and blasted with the east wind, sprung up after them:
24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.
And the thin ears devoured the seven good ears: and I told this to the magicians; but there was none that could declare it to me.
25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
And Joseph said to Pharaoh, The dream of Pharaoh is one: God has showed Pharaoh what he is about to do.
26 A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
The seven good cows are seven years; and the seven good ears are seven years: the dream is one.
27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
And the seven thin and ill favored cows that came up after them are seven years; and the seven empty ears blasted with the east wind shall be seven years of famine.
28 Ez az a mit mondék a Faraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
This is the thing which I have spoken to Pharaoh: What God is about to do he shows to Pharaoh.
29 Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban.
Behold, there come seven years of great plenty throughout all the land of Egypt:
30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
And there shall arise after them seven years of famine; and all the plenty shall be forgotten in the land of Egypt; and the famine shall consume the land;
31 És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
And the plenty shall not be known in the land by reason of that famine following; for it shall be very grievous.
32 Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
And for that the dream was doubled to Pharaoh twice; it is because the thing is established by God, and God will shortly bring it to pass.
33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé.
Now therefore let Pharaoh look out a man discreet and wise, and set him over the land of Egypt.
34 Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben.
Let Pharaoh do this, and let him appoint officers over the land, and take up the fifth part of the land of Egypt in the seven plenteous years.
35 És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg,
And let them gather all the food of those good years that come, and lay up corn under the hand of Pharaoh, and let them keep food in the cities.
36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
And that food shall be for store to the land against the seven years of famine, which shall be in the land of Egypt; that the land perish not through the famine.
37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.
And the thing was good in the eyes of Pharaoh, and in the eyes of all his servants.
38 Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?
And Pharaoh said to his servants, Can we find such a one as this is, a man in whom the Spirit of God is?
39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
And Pharaoh said to Joseph, For as much as God has showed you all this, there is none so discreet and wise as you are:
40 Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
You shall be over my house, and according to your word shall all my people be ruled: only in the throne will I be greater than you.
41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.
And Pharaoh said to Joseph, See, I have set you over all the land of Egypt.
42 És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába.
And Pharaoh took off his ring from his hand, and put it on Joseph’s hand, and arrayed him in clothing of fine linen, and put a gold chain about his neck;
43 És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén.
And he made him to ride in the second chariot which he had; and they cried before him, Bow the knee: and he made him ruler over all the land of Egypt.
44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.
And Pharaoh said to Joseph, I am Pharaoh, and without you shall no man lift up his hand or foot in all the land of Egypt.
45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.
And Pharaoh called Joseph’s name Zaphnathpaaneah; and he gave him to wife Asenath the daughter of Potipherah priest of On. And Joseph went out over all the land of Egypt.
46 József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét.
And Joseph was thirty years old when he stood before Pharaoh king of Egypt. And Joseph went out from the presence of Pharaoh, and went throughout all the land of Egypt.
47 És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
And in the seven plenteous years the earth brought forth by handfuls.
48 És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
And he gathered up all the food of the seven years, which were in the land of Egypt, and laid up the food in the cities: the food of the field, which was round about every city, laid he up in the same.
49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala.
And Joseph gathered corn as the sand of the sea, very much, until he left numbering; for it was without number.
50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
And to Joseph were born two sons before the years of famine came, which Asenath the daughter of Potipherah priest of On bore to him.
51 És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
And Joseph called the name of the firstborn Manasseh: For God, said he, has made me forget all my toil, and all my father’s house.
52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
And the name of the second called he Ephraim: For God has caused me to be fruitful in the land of my affliction.
53 Eltele tehát a bőség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
And the seven years of plenty, that was in the land of Egypt, were ended.
54 És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
And the seven years of dearth began to come, according as Joseph had said: and the dearth was in all lands; but in all the land of Egypt there was bread.
55 De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. – Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt míveljétek.
And when all the land of Egypt was famished, the people cried to Pharaoh for bread: and Pharaoh said to all the Egyptians, Go to Joseph; what he says to you, do.
56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
And the famine was over all the face of the earth: and Joseph opened all the storehouses, and sold to the Egyptians; and the famine waxed sore in the land of Egypt.
57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
And all countries came into Egypt to Joseph for to buy corn; because that the famine was so sore in all lands.
