1 Mózes 4
1 Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
Az ember pedig megismerte Évát, az ő feleségét; ez fogant és szülte Káint, és mondta: Szereztem férfit az Örökkévaló által.
2 És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
Továbbá szülte annak testvérét Ábelt; és Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves volt.
3 Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
És történt napok múltán, hogy Káin hozott: föld gyümölcséből áldozatot az Örökkévalónak.
4 És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
És Ábel, őszintén hozott juhainak elsőszülötteiből és pedig a kövérjeikből; és fordult az Örökkévaló Ábelhez és áldozatához,
5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
Káinhoz pedig és áldozatához nem fordult; ez igen boszantotta Káint és beesett az arca.
6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
Ekkor mondta az Örökkévaló Káinnak: Miért bosszankodsz és miért esett be arcod?
7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Nemde ha jót cselekszel, akkor emelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bűn, utánad van vágyakozása, de te uralkodjál rajta.
8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
És beszélt Káin Ábellel, az ő testvérével. történt, midőn a mezőn voltak, rátámadt Káin Ábelre az ő testvérére és megölte őt.
9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én?
10 Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
És mondta (az Örökkévaló): Mit tettél? a te testvéred vérének hangja kiált föl hozzám a földből!
11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
Azért most kiátkozott légy te a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvérednek vérét a te kezedből.
12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
Ha megmunkálod a földet, ne adja többé erejét neked, kóbor és bujdosó légy a földön.
13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
És mondta Káin az Örökkévalónak: Nagyobb az én bűnöm, semhogy elviselhetném.
14 Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
Íme, elűztél engem ma a föld szinéról; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rámtalál, megöl engem.
15 És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
És mondta neki az Örökkévaló: Azért, aki a Káint megöli; hétszeres a bosszú őérte! És csinált az Örökkévaló jelt Káinra, hogy agyon ne üsse őt, bárki rátalál.
16 És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.
És elment Káin az Örökkévaló színe elől és letelepedett Nód országában, Édentől keletre.
17 És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
És megismerte Káin az ő feleségét, ez fogant és szülte Chánóchot; ő pedig épített várost és elnevezte a várost, az ő fiának neve szerint: Chánóchnak.
18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.
Chánóchnak pedig született Iród, és Iród nemzette Mechújoélt; Mechújoél pedig nemzette Meszúsoélt és Meszúsoél nemzette Lemecht.
19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.
És vett magának Lemech két feleséget; az egyiknek a neve Ódó, a másiknak a neve Cilló.
20 És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.
És Ódó szülte Jóvolt; ez volt atyja a sátorlakóknak és baromtenyésztőknek.
21 Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.
Testvérének neve pedig Júvol; ez volt atyja minden hárfásnak és fuvolásnak.
22 Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.
És Cilló is szült; (szülte) Túvál-Káint, köszörülője volt minden érc- és vasszerszámnak; Túvál-Káin nővére pedig volt Náámo.
23 Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.
És mondta Lemech az ő feleségeinek: Ódó és Cilló! halljátok szavamat, Lemech feleségei, figyeljetek szózatomra! Mert férfit öltem sebem miatt és ifjút sérülésem miatt.
24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.
Mert hétszeres a bosszú Káinért, de Lemechért hetvenhétszeres.
25 Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.
És Ádám újból megismerte az ő feleségét és ez fiat szült és elnevezte Sésznek: Mert adott nekem Isten más magzatot Ábel helyett, mivelhogy megölte őt Káin.
26 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.
És Sésznek is született fia és elnevezte Enósnak; akkor kezdték el hívni az Örökkévaló nevét.
