1 Mózes 35

1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.

Anumzamo'a amanage huno Jekopuna asami'ne, Ko'ma negafu Isonku'ma koro frenka nevanke'na kagrite efore hugami'noa kumate otinka anagamu Beteli vunka anante umani'nenka, anante Anumzamo'na ita tro hunanto.

2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

Higeno Jekopu'a amanage huno naga'ane, Agranema nemaniza naga'mokizmia zamasmi'ne. Maka havi anumzantmina netreta, tamagu'a retro nehuta, agru kukena timia antaniho.

3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.

E'ina hutenketa anagamu Beteli vuta, antahima nenamino kna'zampinti'ma naza nehuno, hakare kazigama nevugeno nagranema nemania Anumzamofo Kresramanavu ita, e'i anante ome tro hugahue.

4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.

E'inage hige'za maka vahe'mo'za havi anumzazamine, zamegesafi renentaza rinine eri'za Jekopu eme amizageno erino Sekemu rankuma tava'onte oki zafa agafafi keri kafino asente'ne.

5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

Hagi Jekopu'ma karanka naga'anema nevigeno'a Anumzamo'a Kenani kumapima nemaniza vahera zamazeri koro hige'za, mago'zana huozamante'naze.

6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.

Jekopu'ene vahe'ane ana maka vu'za Lusi uhanati'naze. Mago agi'a Beteligino ana mopa Kenani me'ne.

7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.

Jekopu'a havere ita tro hunteno agi'a El Betelie hu'ne. Na'ankure nefu Isonku koro'ma freno nevigeno, Anumzamo'a korapara anante fore humi'neane.

8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.

Anante mani'nageno Rebekana avate eri'za ara Debora'a frige'za oki zafa agafafi Betelia ohenkamu'a asente'naze. Nehu'za agi'a Alon Bakutie hu'za ante'naze. (Zamagra kefina, zavi zafe hu'naze.)

9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.

Hagi Padan-Aramuma atreno Jekopu'ma ete Kenani moparema egeno'a, Anumzamo'a mago'ene efore humino, asomu hunte'ne.

10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

Anumzamo'a amanage huno asmi'ne, Menina kagi'a Jekopu'e huno me'ne. Hianagi mago'enena Jekopu'e hu'za osugahazanki, Israeli'e huno kagi'a megahie. Israeli'e huno Anumzamo'a Jekopu agi'a antemi'ne.

11 És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

Anumzamo'a mago'ene amanage huno asami'ne, Nagra hihamu'ane Anumzane, mofavrea kasezmantege'za kokankoka mopafina fore huhakare hu'za rukazi hu'za rankumara ante'za nemaninage'za, mago'amo'za kini vahera efore hugahaze.

12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

Abrahamune, Aisaki'gizni Nagra zanami'noa mopa kagrira kamigahue. Hagi henka ama ana mopa Nagra kagehe'i zamigahue.

13 És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.

Anage huteno Anumzamo'a Jekopu'enema keagama ha'a kumara atreno ete mareri'ne.

14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

Jekopu'a ra have erino eme retru renenteno, ana haverera waini ti tagino ofa nehuno, oliv masave erino eme ragi'ne.

15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.

Ana nehuno Jekopu'a Anumzamo'enema keaga hu'nea kuma'mofo agi'a Betelie huno ante'ne.

16 És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.

Hagi anantetira Jekopu'a naga'ane Betelia atre'za, Efrata kumate vunaku nevazageno, kantega Resolina mofavre ante kna'amo'a egofta higeno tusi atagu hu'ne.

17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.

Hagi Resolina mofavre'za negegeno tusi atagu nehigeno anante mofavrema aza huno kase aminaku'ma avega huno mani'nea a'mo'a amanage huno asami'ne, mago' ne'mofavre kasentananki korora osuo.

18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.

Resoli'a kasenteteno fri'za nehuno ana mofavre agi'a Ben-oni'e nasunku mofavre huno ante'ne. Hianagi Jekopu'a Benzameni'e nazantamaga mofavre huno agi'a ante'ne.

19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.

Resoli'a frige'za Efrata vu kamofo ankenare asente'naze, (mago agi'a Betlehemue.)

20 És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.

Jekopu'a ra have erino vuno Resolima asente'nea kerimofo agofetu ome retru re'ne, menina Resoli kerire retru re'nea havea amne me'ne.

21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.

Hagi anantetira Israeli'a (Jekopu'a) viazamo mani'ne'za afu kva nehaza noma Ederi kumate'ma me'neana agatereteno vuno ogantu'a seli nonku'mara omegino mani'ne.

22 Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

Anampi umani'nageno Israelina (Jekopu'na) agonesa ne'amo Rubeni'a, nefana mago a'a, nenaro eri'za erinente'a a' Bilhama anteno mase'nea kea Israeli'a antahi'ne.

23 Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.

Hagi ama'i Jekopuna 12fu'a ne' mofavre'amofo zamagi'e. Lia'ma kasezmante'nea ne'mofavrea Rubeni'a Jekopuna zage'e, anantera Simioni'e, Levi'e, Juda'e, Isaka'e, Zebuluni'e.

24 Rákhel fiai: József és Benjámin.

Hagi Resoli'ma kasemante'nea ne'mofavrea Josefe'ene Benzamenike.

25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.

Hagi Resoli eri'za a'mo Bilha'ma zanante'nea ne'mofavrea Dani'ene Naftalike.

26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.

Hagi Lia eri'za a'mo Zilpama kase zanante'nea ne'mofavrea Gati'ene Aselikie. Ana hu'neankino Jekopu'a Padan-Aram mani'neno zamazeri fore hu'ne.

27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.

Jekopu'a nefa hirega Mamre Kiriat-arba e'ne, e'i mago agi'e Hebronie, ana kumara nefa Abrahamu'ene Aisakike zoka umanina'a kumare.

28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.

Aisaki'a 180'a Zagegafu mani'ne.

29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.

Aisaki'a za'za kna maniteno ozafa reteno renteramino, vagare asimu anteteno frino agehe'zane agigomo'zama umani'nazarega vu'ne. Jekopuke, Isoke eri'ne ome asente'na'e.