1 Mózes 35
1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
Eka Nyasaye nowacho ne Jakobo niya, “Aa malo idhi Bethel kendo idag kuno mi iger kendo mar misango ne Nyasaye, mane ofwenyoreni kane iringo ia kuom Esau owadu.”
2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
Kuom mano Jakobo nowacho ne joode duto kod ji mane ni kode niya, “Wituru nyiseche mag pinje mamoko ma un-go kendo upwodhru mi urwak lewni maler.
3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
Eka ubi mondo wadhiuru Bethel, kuma abiro dhi geroe kendo mar misango ne Nyasaye, mane odwoka e kinde mane an e chandruok malich kendo ma osebedo koda kamoro amora ma asedhiyoe.”
4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.
Kuom mano negimiyo Jakobo nyiseche mag pinje mamoko mane gin-go kod stadi mane ni e itgi kendo Jakobo noyikogi e tiend yiend ober man Shekem.
5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.
Eka negichako wuoth kendo luoro mar Jehova Nyasaye nomako mier duto mane okiewo kodgi maonge ngʼama nolawo bangʼ-gi.
6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala.
Jakobo kod ji duto mane ni kode nochopo Luz (ma tiende ni Bethel) e piny Kanaan.
7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
Kanyo Jakobo nogero kendo mar misango kendo noluongo kanyo ni El Bethel, nikech kanyo ema ne Nyasaye ofwenyorene kane oringo owadgi.
8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.
Debora, ma japit Rebeka notho kendo noyike e tiend yiend ober machiegni gi Bethel. Kuom mano nochak kanyo ni Allon Bakuth.
9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.
Bangʼ ka Jakobo nosea Padan Aram, Nyasaye nochako ofwenyorene kendo nogwedhe.
10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.
Nyasaye nowachone niya, “Kata obedo ni nyingi en Jakobo to ok nochak oluongi kamano to koro ibiro luongi ni Israel.” Omiyo nochake ni Israel.
11 És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.
Kendo Nyasaye nowachone niya, “An Nyasaye Maratego, nywolri kendo imedri. Ogendini kod dhout ogendini noa kuomi kendo ruodhi nowuog kuomi.
12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.
Piny mane amiyo Ibrahim kod Isaka bende abiro miyi kaachiel gi nyikwayi.”
13 És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.
Eka Nyasaye nodhi e polo moweye kama ne giwuoyoe kodeno.
14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.
Jakobo nochungo siro mar kidi kanyono mane Nyasaye owuoyoe kode, kendo noolo ewi sirono misango miolo piny bende noolo misango mar mo ewi siro.
15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala ő vele, Béthelnek.
Jakobo nochako kanyo mane Nyasaye owuoyoe kodeno ni Bethel.
16 És elindúlának Béthelből, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dűlőföldre valának, szűle Rákhel, és nehéz vala az ő szűlése.
Eka negiwuok gia Bethel. Kane gisedhi mochwalore gi Efrath, muoch nochako kayo Rael kendo nochandore ahinya.
17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.
E kinde mane muoch kayeno, jacholo nowachone niya, “Kik iluor nikech inywolo wuowi machielo.”
18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak.
Kane chunye chiegni chot nochako wuodeno ni Ben-Oni. To wuon mare to nochake ni Benjamin.
19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivő úton.
Kuom mano Rael notho kendo nokunye e yo madhi Efrath (ma tiende ni Bethlehem).
20 És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.
Jakobo noketo siro ewi liend Rael kendo nyaka chil kawuono sirono obet kar liend Rael.
21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.
Israel nochako odhi nyime giwuoth kendo noguro hembe tok oinga mar Migdal Eder.
22 Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
Kane oyudo Israel dak kuno, Reuben nodhi moterore gi Bilha jatich ma nyako mar wuon-gi mi Israel nowinjo wachno. Jakobo ne nigi yawuowi apar gariyo:
23 Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.
Yawuot Lea ne gin: Reuben wuod Jakobo makayo, Simeon, Lawi, Juda, Isakar kod Zebulun.
24 Rákhel fiai: József és Benjámin.
Yawuot Rael ne gin: Josef kod Benjamin.
25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.
Yawuot Bilha, jatich Rael madhako ne gin: Dan kod Naftali.
26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.
Yawuot Zilpa jatich Lea madhako ne gin: Gad kod Asher. Magi ema ne yawuot Jakobo mane onywolone Padan Aram.
27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.
Jakobo noduogo dala ir wuon-gi Isaka Mamre machiegni gi Kiriath Arba (ma tiende ni Hebron), kumane Ibrahim kod Isaka odakie.
28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendő.
Isaka nodak higni mia achiel gi piero aboro.
29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.
Eka Isaka notho kendo noluwo kwerene ka oti kendo hike ngʼeny. Kendo yawuot Esau kod Jakobo noyike.
