1 Mózes 33
1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
NANA aku la na maka o Iakoba, ike aku la, aia hoi, ua hiki mai o Esau me na haneri kanaka eha. A puunaue aku la ia i na kamalii ia Lea, a ia Rahela, a i na kauwawahine elua.
2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
Hoonoho aku la ia i na kauwawahine me na keiki a laua mamua, ia Lea hoi me kana mau keiki mahope iho, a ia Rahela me Iosepa mahope loa.
3 Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.
Hele e aku la ia mamua o lakou; kulou pahiku iho la ia ma ka honua, a hiki aku la ia i kona kaikuaana.
4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
Holo mai la o Esau e halawai me ia, apo mai la ia ia, kau iho la ma kona a-i, a honi iho la ia ia: a uwe iho la laua.
5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
Alawa ae la kona mau maka, ike ae i na wahine a me na kamalii; ninau mai la ia, Owai lakou nei me oe? I aku la kela, O lakou no na keiki a ke Akua i haawi lokomaikai mai ai i kau kauwa.
6 És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
Alaila neenee mai la na kauwawahine, o laua me na keiki a laua, a kulou iho la lakou.
7 Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
Neenee mai la hoi o Lea me kana mau keiki, a kulou iho la lakou: a mahope iho, neenee mai la o Iosepa me Rahela, a kulou iho la laua.
8 És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
Ninau mai la kela, Heaha ia oe kela poe nui a pau i halawai me au? I aku la oia, He mea ia e loaa mai ai ke aloha o kuu haku.
9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
I mai la kela, He nui no ka'u, e kuu kaikaina, ia oe no kau mea.
10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
I aku la o Iakoba, Aole, ke noi aku nei au ia oe, ina i loaa ia'u ke alohaia imua on, e lawe oe i ka'u makana ma ko'u lima: no ka mea, ua ike iho nei au i kou maka, e like me kuu ike ana i ka maka o ke Akua, a ua oluolu mai oe ia'u.
11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
Ke noi aku nei au ia oe, e lawe oe i ka'u hoomaikai ana i haawiia ku nau; no ka mea, ua lokomaikai mai ke Akua ia'u, a no ka mea, ua lako hoi au. Koi aku la oia ia ia, a lawe hoi kela.
12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
I mai la kela, e neenee aku kakou i ko kakou hele ana, a e hele hoi au imua ou.
13 Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
I aku la oia ia ia, Ua ike no kuu haku, he palupalu na kamalii, a me au no na hipa hapai a me na bipi hapai: ina e hoolalelaleia lakou i ka la hookahi, e pau ka ohana holoholona i ka make.
14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
Ke noi aku nei au ia oe, e hele e aku kuu haku mamua o kana kauwa ma kela kapa; a na'u no e hele malie aku, e like me ka hiki ana o na holoholona a me na kamalii ke hele imua o'u, a hiki aku au i kuu haku ma Seira.
15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
I mai la o Esau, E pono paha na'u e waiho me oe i kekahi poe kanaka o'u. I aku la ia, No ke aha hoi ia? ina e loaa ia'u ke alohaia imua o kuu haku.
16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
A hoi hou aku la o Esau ia la i kona hele ana i Seira.
17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
Hele aku la o Iakoba i Sukota, a kukulu ia i hale nona, a hana iho la i hale kamala no kona poe holoholona: nolaila, i kapaia'i ka inoa o ia wahi, o i Sukota.
18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
Hele pomaikai aku la o Iakoba i kekahi kulanakauhale o Sekema, ma ka aina o Kanaana ia ia i hoi mai ai mai Padanarama mai, a kukulu iho la ia i kona halelewa imua o ua kulanakauhale la.
19 És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
Kuai aku la ia i kauwahi o ka aina, kahi ana i kukulu ai i kona halelewa, ma ka lima o na keiki a Hamora a ka makuakane o Sekema, i na apana kala he haneri.
20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.
Malaila oia i hana'i i kuahu, a kapa iho la i kona inoa, o Elelohe-Iseraela.
