1 Mózes 32
1 Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
Pea naʻe ʻalu ʻa Sēkope ʻi hono hala, pea fakafetaulaki mai kiate ia ʻae kau ʻāngelo ʻae ʻOtua.
2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
Pea kuo mamata ʻa Sēkope kiate kinautolu, pea pehē ʻe ia, “Ko e kau tau eni ʻae ʻOtua: pea naʻa ne ui ʻae hingoa ʻoe potu ko ia, ko Mehanemi.”
3 Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe,
Pea fekau ʻe Sēkope ʻae kau talafekau ke muʻomuʻa ʻiate ia ki hono taʻokete ko ʻIsoa, ʻi he fonua ko Seia, ʻi he fonua ko ʻItomi.
4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.
Pea ne fekau kiate kinautolu, ʻo pehē, “Te mou lea pehē ki hoku ʻeiki ko ʻIsoa; ʻoku pehē mai ʻa hoʻo tamaioʻeiki ko Sēkope, Naʻaku nofo ʻāunofo mo Lepani peau nofo mo ia ʻo aʻu ki he kuonga ni.
5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt.
Pea kuo u maʻu ʻae fanga pulu mo e fanga ʻasi mo e ngaahi fanga manu, mo e kau tangata tauhi, mo e kau fefine tauhi, pea kuo u fekau ke fakahā ia ki hoku ʻeiki, koeʻuhi ke u lelei ʻi ho ʻao.”
6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
Pea toe liu mai ʻae kau tangata kia Sēkope, ʻo nau pehē, “Naʻa mau hoko ki ho taʻokete ko ʻIsoa, pea vakai, ʻoku haʻu ia foki ke fakafetaulaki mai kiate koe, mo e kau tangata ʻe fāngeau.”
7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
Pea naʻe manavahē ai ʻa Sēkope, ʻo mamahi lahi: pea ne vaeua ʻae kakai naʻe ʻiate ia, pea mo e fanga sipi, mo e fanga manu lalahi, pea mo e fanga kāmeli.
8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
Pea ne pehē, “Kapau ʻe haʻu ʻa ʻIsoa ki he kakai ʻe taha ʻo taaʻi ia, pea ko e kakai ʻe toe te nau hao.”
9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:
Pea pehē ʻe Sēkope, “E ʻOtua ʻo ʻeku tamai ko ʻEpalahame, mo e ʻOtua ʻo ʻeku tamai ko ʻAisake, ko e ʻEiki naʻa ke pehē mai kiate au, ‘Toe ʻalu ki ho fonua mo ho kāinga, pea te u fai lelei kiate koe:’
10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
ʻOku ʻikai te u taau au, mo e siʻi hifo ʻo hoʻo ʻaloʻofa kotoa pē, mo e moʻoni kotoa pē, ʻaia kuo ke fakahā ki hoʻo tamaioʻeiki: he naʻaku ʻalu mo hoku tokotoko pe ʻi he Sioatani ni; ka ko eni, kuo u hoko ko e kakai ʻe ua.
11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
ʻOku ou kole kiate koe, fakahaofi au mei he nima ʻo hoku taʻokete mei he nima ʻo ʻIsoa: he ʻoku ou manavahē kiate ia, telia naʻa ne haʻu ʻo taaʻi au, pea mo e fale mo e fānau.
12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
Pea naʻa ke pehē, ‘Te u fai lelei kiate koe, ʻo ngaohi ho hako ke tatau mo e ʻoneʻone ʻoe tahi, ʻaia ʻe ʻikai faʻa lau hono lahi.’”
13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
Pea mohe ia ʻi ai ʻi he pō ko ia pea naʻa ne fili mai ʻaia naʻe ofi kiate ia, ko e meʻaʻofa ki hono taʻokete ko ʻIsoa;
14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
Ko e kosi fefine ʻe uangeau mo e kosi tangata ʻe uofulu, mo e sipi fefine ʻe uangeau, mo e sipitangata ʻe uofulu.
15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet.
Ko e kāmeli huhu ʻe tolungofulu mo honau ʻuhiki, mo e fanga pulu fefine ʻe fāngofulu, mo e pulu tangata ʻe hongofulu, mo e ʻasi fefine ʻe uofulu mo e ʻuhiki ʻe hongofulu.
16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.
Pea ne tuku fakafaʻahinga ia ki he nima ʻoe kau tauhi, pea ne pehē ki heʻene kau tamaioʻeiki, “Mou muʻomuʻa ʻiate au, ʻo fakavahavaha ʻae faʻahinga manu taki taha.”
17 És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
Pea fekau ia ki he ʻuluaki, ʻo pehē, “ʻOka fakafetaulaki mai hoku taʻokete ko ʻIsoa kiate koe, ʻo fehuʻi kiate koe, ʻo pehē, ‘Ko hai koe?’ pea, ‘ʻOku ke ʻalu ki fē?’ Pea ʻoku ʻa hai ʻena ʻi ho ʻao?
18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
Pea ke lea ʻo pehē, ‘Ko e meʻa ʻa hoʻo tamaioʻeiki ko Sēkope, pea ko e meʻaʻofa ia kuo ne fekau ki hoku ʻeiki ko ʻIsoa; pea vakai, ʻoku ne muimui mai.’”
19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
Pea naʻa ne fekau pehē ki hono toko ua, mo hono toko tolu, mo kinautolu kotoa pē naʻe muimui ki he fanga manu, ʻo pehē, “Te mou lea pehē ki hoku ʻeiki ko ʻIsoa, ʻoka mou ka fetaulaki mo ia.
20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
Pea te mou pehē foki, ‘Vakai, ʻoku muimui mai ʻa hoʻo tamaioʻeiki ko Sēkope.’” He naʻe pehē ʻe ia, “Te u fakafiemālieʻi ia ʻaki ʻae meʻaʻofa, ʻe muʻomuʻa ʻiate au, pea te u toki mamata ki hono mata; heiʻilo pe te ne maʻu lelei au.”
21 Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
Ko ia naʻe ʻave ai ʻae meʻaʻofa, ʻo nau muʻomuʻa ʻiate ia ki he kauvai ʻe taha; pea mohe ia ʻi he pō ko ia mo e kakai.
22 Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
Pea tuʻu hake ia ʻi he pō ko ia ʻo ne ʻave hono ongo uaifi, mo ʻene ongo kaunanga, mo hono ngaahi foha ʻe toko hongofulu ma tokotaha, pea nau aʻa ʻi he aʻaʻanga ko Sapoki.
23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.
Pea naʻa ne ʻave ʻakinautolu ʻo fekau ke nau aʻa ki he kauvai ʻe taha, pea ne ʻave mo ʻene meʻa kotoa pē.
24 Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
Ka naʻe nofo tokotaha pe ʻa Sēkope; pea naʻe ai ʻae tangata naʻa na fefaʻuhi mo ia ʻo aʻu ki he mafoa ʻae ata.
25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
Pea ʻi heʻene mamata ʻoku ʻikai te ne mālohi kiate ia, naʻa ne alasi ʻae tefito tupu ʻo Sēkope: pea naʻe homo ʻae tenga ʻo Sēkope, ʻi he ʻena fefaʻuhi mo ia.
26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
Pea naʻa ne pehē, “Tuku au ke u ʻalu, he kuo maʻa ʻae ʻaho;” pea ne pehē, “E ʻikai te u tukuange koe ʻo kapau ʻe ʻikai te ke tāpuaki au.”
27 És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
Pea ne pehē kiate ia, “Ko hai ho hingoa?” Pea ne pehē, “Ko Sēkope.”
28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
Pea pehē ʻe ia, “E ʻikai toe ui ho hingoa ko Sēkope, ka ko ʻIsileli: he ʻoku hangē ko ha ʻeiki ʻa hoʻo fai mālohi ki he ʻOtua, mo e tangata, pea kuo ke lavaʻi.”
29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
Pea fehuʻi ʻe Sēkope kiate ia, ʻOku ou kole kiate koe, ke ke tala mai ho hingoa. Pea pehē ʻe ia, “Ko e hā ʻoku ke fehuʻi ai ki hoku hingoa?” Pea naʻa ne tāpuaki ia ʻi ai.
30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
Pea ne ui ʻe Sēkope ʻae hingoa ʻoe potu ko ia, ko Penieli. He kuo u mamata ki he ʻOtua, ko e mata ki he mata, ka ʻoku ou kei moʻui.
31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
Pea ʻi heʻene ʻalu ʻi Penieli, naʻe hopo ʻae laʻā, pea naʻe ketu ia koeʻuhi ko hono tenga.
32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Ko ia naʻe ʻikai kai ai ʻe he fānau ʻa ʻIsileli ʻae uoua naʻe alasi, ʻaia ʻoku ʻi he aoʻi tenga, ʻo aʻu ki he ʻaho ni: koeʻuhi naʻa ne alasi ʻae aoʻi tupu ʻo Sēkope ʻi he uoua naʻe mingi.
