1 Mózes 31
1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.
Jacob in Laban chapate ama chung'a alung damlou'u thu aja tan ama hon aseiyun, “Jacob in ipau thil jouse akilah tan, chule anei agou athil keu jouse khu ipauva konna akilam doh ahi,” ati tauve.
2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.
Chujong le Jacob in Laban maiso aven ahile alung lhailou lungthim chom agel jong ahe chen tan ahi.
3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.
Hichun Pathen in Jacob chu ahoulimpin, “Nangma ki nungle kit tan, napu napa chule na sopite chenna gam'a kei man ka umpi jing ding nahi,” ati.
4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.
Hichun Jacob in mi asol in loulam a akelngoi chin nauva Rachel le Leah aga kou sah tan ahi.
5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
Chuin Jacob in hitin aseiye, “Keiman ka hechen tai, napa lhon maiso kavet le lungthim chom chom aneitai, masang tobang ahi tapoi, hijong le kapu ka pate Pathen in ei umpi jingnai.
6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.
Nangnin jong nahe lhon nai, katha nei sun kajo chan a napa lhon ding na toh ka tonge.
7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
Hinlah aman eijou lhep tan, kanatoh man jong somvei tobang eikhel pehtai, amavang Pathen in keima chunga vang thil phalou imacha alhunsah pon ahi.
8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.
Aman hitin aseiye, gancha apol ho jouse chu nangma nikho tha man hitante atile gancha ho chu apol jeng ahe hatah in ahung pung tul tul kit tan, hichun aman alunggel akhel kit in gancha availang jenga pol ho atikit leh gancha anou jouse chu adung le avai langa pol bou apeng kit tai.
9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.
Hitia hi Pa Pathen in napa gancha ho jouse alah a keima eipehsoh ahitai.
10 Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.
Chuin phat chomkhat jou kelngoite kijang mat lai in jan mang khat ka neiyin, ka khodah in ahile kelpi chunga kal doh kelchal ho chu apol hole adup ho aki timat piu ka mui.
11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.
Chuin hitia mang kanei petin Pakai vantil khat in eihin houpin Jacob eihin tin kenjong “Hoijo hikoma kaum e,” kati.
12 És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.
Chuin Pakai vantil chun dah inlang gahve temin, kelpi ho chunga kal doh kelchal ho khu apol, adup, akangpol, availanga pol jeng in amat e, Ijeh inem itile Laban in na bolsetna jouse keiman abonchan ka musoh keitai.
13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
Keima na Pathen Bethel, muna song khom thao nanu a na kigah na Pathen chu kahi, tun kipat doh in hiche gam hi dalhan lang na penna gam langa kile kit tan.
14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?
Chuphat in Rachel le Leah in adonbut in, “Keinin imacha boina kanei lhonpoi; kapa lhon neile gou chanvou ka chan lhon ding um beh ham?”
15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
Aman dalpam mi a eigel lhon hilou ham? Ajeh chu aman eijoh doh lhon a keini kichoh na sum jouse jong eisuh mang peh tauve.
16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.
Chule nei le gou jouse Pathen in kapa lhona kon a alah mang peh ho jouse chu eiho le ichate ho a ahi bouve. Hijeh chun tun Pathen in najah a asei jouse chu ipi hi jongle bol jeng in,” ati lhon tai.
17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;
Hichun Jacob akipat doh in ajite le achate jouse chu Sangan chunga atoudoh sah soh kei tan;
18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.
Chule agancha ho jouse amasang lamuva ahoiyin Padan-Ram gam'a anei agou jouse aki suhtup in Canaan gam'a apa Isaac henga che dingin aumtai.
19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.
Chuin Laban chu kelngoi mulvou dinga akon doh phat'in Rachel in apa insung semthu pathen chu ana kiguh mang tai.
20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.
Jacob'in jong Laban Syrian mipa chu alhem lhan in, ajam doh dingu jong aseipeh pon ahi.
21 Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.
Hichun Jacob in anei agou jouse akipoh in Eupharate vadung apal galkai in Gilead thing lhang lam ahin jontai.
22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
Ahin ni thum jouvin Jacob ajam mang tai tithu chu Laban ahin seipeh un;
23 Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.
Chuin Laban in asopi ho cheng akou khom in, Jacob chu ahin nung del tauvin ahile, nisagi lhin ni chun Gilead lhang gamsunga ahin juilut tan ahi.
24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
Hinlah Pathen in Laban Syrean mipa chu jan in ana kimu pin hitin aseiye, “Kichih thei jin Jacob chu imacha nalo theilou ding ahi,” ati.
25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.
Hichun Laban'in Jacob chu ahin phatan, chule Jacob in thing-lhang lah a chun apon buh akison tauvin, chuin Laban le a U anaoten jong Gelead thinglhang a Jacob to kigam lhat louvin aponbuh'u akison tauve.
26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?
Chuin Laban in Jacob jah'a aseiye, “Ibola hi tobanga hi neijou lhep hitam ati, chule iti dana ka chanu teni jong gal a sohchang ho banga na bol jeng ham?
27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?
Ibola guhthim cha a najam mang uham? Ibol'a neijou lhep ham ati, chule nache ding iti dan a neihet sah lou beh ham? Neina hetsah le chun thupitah a kilhahna ankong le la a ngei tah tah kisan tin, tumging to kithoa kivai lhah ta dinga ati.
28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.
Nathil bol hohi ngolna in na dimset'e, ka chanu teni cha katute jong kabeng chop man tapon, kilhahna jong kana bol thei tapoi! ati.
29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.
Tua hi nangma ka suhbei thei nahi, Hinlah napu napate Pathen in jan hi nilhah in eina kimuto pin gihna jong eineiyin Jacob chu na suhboi theilou ding ahi eiti!
30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?
Nangma lunggel na in lam a nache ding na thanop na chu ka hethem lheh'e, kham thei jong na hipoi, napa insung miho toh kimu to kal nanga lel jong kahe nai, Hinlah ibola ka Pathen houna doiphung chu naguh ham? ati.
31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.
Jacob in adonbut in, “Keiman nangma kana ging lheh in ahi, ajeh chu nang ma in, nachanu teho chu namphu a nei lah peh ding ham tia kana gel ahi.
32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.
Amavang nadoi bom vang chu ahile nang man hol in lang namu doh thei leh namu na michu koi hile ahinkho subei jeng tan ati, chule nangma thil ho jong keima sopiho in anala kha aumle kanung peh ding nahi; Jacob in vang Rachel in analah chu anahet lou ahi.
33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.
Laban chu Jacob ponbuh a ache masa pen in doibom hol in, aban'in Leah kom ah, hiche jou chun Leah soh teni komah achen Hinlah imacha amudoh pon, achaina in Rachel pon buh a alut in ahi.
34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.
Rachel in apa insung doibom chu ana ladoh in Sangan pho kah a chu ana sel'a chule achunga chu ama ana tou ahi, hichun Laban in ponbuh sung aning akah aphet vang'in imacha amudoh tapon ahi.
35 Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.
Ama nun apa komma asei tai, “Lungsettah in nei ngaidam in ka Pakai keima numei hina lhinna kanei jin kadin theilou ding ahi,” Laban vang ahol chu atang dehpon amavang insung doibom chu amudoh pon ahi.
36 Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?
Hichun Jacob hatah in ahung lunghang tan Laban apupa jah'a asei tan ahi, “Keima ipi ka guchat na ka jonna umham atitan, chule ipi mong kabol khel a hichan geiya hi ka nung neihin del a keima migucha banga nei bol hitam?
37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.
Nang man kanei kathil koina jouse naphet in aning akah geiyin, twin neivet sah in ipi na khol doh ham nang thil, hinpo doh in sopi ule nao ho masang laitah ahin amahon eini kah lah a thutanna neimaiyu hen ati.
38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
Nangma koma kum som ni na gancha ho kana vettup peh in, na gancha ho kelngoi ahin na kelcha ho ahin imacha boina ana umpon hiche kum hijat kana vettup sunga chun kelngoi khat jong kana kilah khapoi.
39 A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.
Keiman gamsa in, gancha ho athasa jong kahin polut khapon, athi amang ho jong keima nikho tha to suhto din kana boljin, gancha ho sun hileh jan hileh amang ho jouse chu keima lhalo toh suhto din neikah pehjin ahi.
40 Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.
Hiche hi keima dinmun ana hi, Hitipi chun sun teng nisan eihal vampai gon, jan tengle dap kathoh jin, kamit tenin la kei eimut na him him amupha pon ahi.
41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.
Hitobang achu kum somni nangma insunga kana kiman chah ahi. keiman kum som le kum li nangma insunga lhacha in ka na pang in, na chanu teni lona in kum gup ka na tohbe in gancha ho lona in chule kana toh man somvei tobang neikhel peh in ahi.
42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
Kapate Pathen, Abraham Pathen, kapa Isaac ginpa chun eipanpi lou hile tua hi nangman khut keohel tah bah a neina solmang ding ahitai. Pathen in ka gentheina le kakhut tah a katoh gimna hi amua jan nilhah a chu na gihsal ahiye,” ati.
43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek?
Hichun Laban in hitin Jacob adonbut in, “Hiche numei hohi ka chanu ahin, hiche chapang hojong kachate katute ahi, chule gancha ho jouse jong abonna keima gancha ahi. Chule ipi hitale namu phah chan hi aboncha keiya jeng ahi cheh nai. Amavang keiman tua hi ka chanute chule achate ho chunga ipi kabol ding hitam ati.
44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.
Hijeh chun hung in eini kikah a kitepna nei hite hichun eini eikan khom cheh lhon ding ahi.”
45 És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.
Hichun Jacob'in hetjing nading in song khom khat aphut dohtai.
46 És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.
Hichun Jacob'in asopi ho lah a aseiyin, “Songho hin chom khom un,” ati, amahon song chu khat chunga khat asethop un, hichun Jacob le Laban song kise thop komma atou lhon in kitepna ankong chu anekhom lhon tan ahi.
47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.
Songlhuh kise chu Laban in Jegar-sahadutha asah-in, hiche ma ma chu Jacob'in Galeed asah-e.
48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.
Hichun Laban in, “Tuni nikhoa hiche song lhuh hi kei le nang kah a sakhia panga ahi tai,” tia, hiche jeh chun amin jong Galeed asah in ahi.
49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.
Hiche mun jong hi Mizpah akiti tai, aman aseiyin, “Ajeh chu nangma le keima jong khonung teng jong leh gamla tah a umjongleh hen Pathen in ei umpi jing lhon hen.”
50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.
Ka chanute ho nahin suh genthei ja numei dang ho jia nahin kipuiya ahile, koima chan muhih jongle abonchan Pathen in amusoh keiye, Pathen hi nangle kei kikah a kitepna a hiche thua hi pang jing ding ahi.
51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,
Hiche song athopma kise ho hi Jacob in Laban jah ah, “Vejing in kei le nang kah a kihet themna hijing ding ahi tai.
52 Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.
Hiche song kise thop hile songphu hi sakhia a pang ahin, ken jong nangma suse dinga hiche hi kahin khokhel lou hel ding, nang in jong keima suse dinga hiche hi nahin khokhel louhel ding ahi.
53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.
Abraham Pathen, Nahor Pathen chule amani pa-Pathen chu eini kah a thutan ding ahi tai,” ati. Hijeh chun Jacob jong apa Isaac ginpa min akihahsel tai.
54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.
Hichun Jacob in hiche molchunga chun Pathen henga maicham asem in kitepna ki hetthem na ankong jong asem in, an neh anei jou u-chun hiche jan machun molchunga chun ageh tauve.
55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.
Laban ajing chun matah in athoudoh in achanute ho le atute ho jouse abonchan achop soh keiyin, chule abonchauvin phatthei aboh soh keiyin, hichun ama a inlam ma aki nungle kit tai.
