1 Mózes 31

1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.

Ug nadungog niya ang mga pulong sa mga anak nga lalake ni Laban, nga nanag-ingon: Gikuha ni Jacob ang tanan nga iya sa atong amahan; ug niadtong iya sa atong amahan naangkon niya kining tanan nga himaya.

2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.

Gitan-aw usab ni Jacob ang nawong ni Laban, ug nakita niya nga dili na sama sa kaniadto.

3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.

Ug si Jehova miingon kang Jacob: Bumalik ka sa yuta sa imong mga ginikanan ug sa imong kaubanan, kay ako magauban kanimo.

4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához.

Ug si Jacob nagsugo, ug nagtawag kang Raquel ug kang Lea ngadto sa kapatagan sa iyang mga carnero.

5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.

Ug siya miingon kanila: Ginatan-aw ko nga ang nawong sa inyong amahan dili na ingon sa kaniadto; apan ang Dios sa akong amahan nag-uban kanako.

6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat.

Ug kamo nanghibalo nga sa bug-os ko nga kusog nag-alagad ako sa inyong amahan.

7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.

Ug ang inyong amahan naglimbong kanako, ug iyang giilis-ilisan ang akong suhol sa nakapulo: apan ang Dios wala motugot kaniya nga magbuhat siya kanako ug dautan.

8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.

Kong siya nag-ingon niini: Ang mga kabang mao ang imong suhol, unya ang tanang mga carnero nanag-anak ug mga binugkan; ug kong siya miingon niini: Ang mga kinudlisan mao ang imong suhol, unya ang tanan nga mga panon sa carnero nanag-anak ug mga kinudlisan.

9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.

Sa ingon niini gikuha sa Dios ang kahayupan sa imong amahan, ug iyang gihatag kanako.

10 Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.

Ug nahatabo, sa panahon nga ang mga carnero nanagpanamkon giyahat ko ang akong mga mata, ug nakita ko sa usa ka damgo, ug, ania karon, ang mga lake nga nanagtabon sa mga baye, sila mga kinudlisan, mga kabang, ug mga kabangkabang.

11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.

Ug ang manolonda sa Dios miingon kanako sa damgo; Jacob; ug ako miingon kaniya: Ania ako.

12 És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.

Ug siya miingon; Iyahat karon ang imong mga mata, ug makita mo ang tanan nga mga lake nga mitabon sa panon sa mga carnero mga kinudlisan, mga binugkan, ug mga kabangkabang, kay nakita ko ang tanan nga gibuhat ni Laban kanimo.

13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.

Ako mao ang Dios sa Bethel, nga didto gidihog mo ang haligi nga handumanan ug didto nagbuhat ka kanako ug usa ka saad; tumindog ka karon, ug pumahawa ka niining yutaa, ug bumalik ka sa yuta nga imong natawohan.

14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?

Ug mitubag si Raquel ug si Lea, ug miingon sila kaniya: Kami aduna pa bay bahin kun panulondon sa balay sa among amahan?

15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.

Dili ba kita giisip niya nga ingon sa mga dumuloong? kay kita gibaligya niya, ug labut pa nakaon ang tanan nga among bili.

16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.

Kay ang tanan nga bahandi nga gikuha sa Dios gikan sa among amahan, amo man, ug sa among mga anak; busa karon, buhata ang tanan nga giingon sa Dios kanimo.

17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;

Unya mitindog si Jacob, ug gipahaluna niya ang iyang mga anak ug ang iyang mga asawa sa ibabaw sa mga camello;

18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.

Ug iyang gidala ang iyang tanan nga kahayupan, ug ang iyang tanan nga bahandi nga iyang natigum, ang kahayupan nga iyang nasikup nga iyang natigum sa Padan-aram, aron sa pagbalik ngadto kang Isaac nga iyang amahan sa yuta sa Canaan.

19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.

Karon si Laban miadto sa paggunting sa balhibo sa iyang mga carnero; ug gikawat ni Raquel ang mga dios sa iyang amahan.

20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.

Ug si Jacob mipahawa sa hilum gikan kang Laban nga Siriahanon, kay niana wala siya magpahibalo nga siya mokalagiw.

21 Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.

Busa mikalagiw siya, uban ang tanan nga iya, ug mitindog siya ug mitabok sa Suba, ug mipadulong siya ngadto sa bukid sa Galaad.

22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;

Ug gisugilon kang Laban sa ikatolo ka adlaw nga si Jacob mikalagiw.

23 Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.

Unya gikuha niya ang iyang mga igsoon nga uban kaniya ug miapas sa ulahi niya sa panaw nga pito ka adlaw, ug iyang hing-abutan siya sa bukid sa Galaad.

24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

Ug gianha sa Dios si Laban nga Siriahanon pinaagi sa damgo niadtong gabhiona, ug miingon kaniya: Magmatngon ka nga dili ka magsulti kang Jacob bisan maayo kun dautan.

25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az ő rokonaival egybe.

Busa hing-abutan ni Laban si Jacob. Karon gipatindog na ni Jacob ang iyang balongbalong sa bukid, ug gibutang ni Laban uban sa iyang mga igsoon ang iyang balongbalong didto sa bukid sa Galaad.

26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?

Ug miingon si Laban kang Jacob: Unsay gibuhat nimo nga mikalagiw ka sa hilum, ug gidala mo ang akong mga anak nga babaye ingon sa mga binihag sa pag-awayan?

27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval?

Ngano nga mikalagiw ka sa tago gayud, ug gikawatan mo ako, ug wala mo ako pahibaloa aron nga ako magapagikan kanimo nga may kalipay, ug mga pag-awit, uban ang tambol ug alpa?

28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.

Nga ako wala tugoti nimo sa pagpahalok sa akong mga anak nga lalake ug mga anak nga babaye? Karon gibuhat mo ang binuang gayud.

29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.

Ania sa gahum sa akong kamot ang pag-among-among kaninyo; apan ang Dios sa inyong amahan nagsulti kanako kagabii, ug nag-ingon: Magmatngon ka nga dili magsulti kang Jacob bisan maayo kun dautan.

30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?

Ug karon bisan molakaw ka na, kay ikaw may tinguha sa pag-adto sa balay sa imong amahan, ngano nga gikawat mo ang akong mga dios?

31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel.

Ug si Jacob mitubag ug miingon kang Laban: Kay nahadlok ako, busa miingon ako: Tingali kaha nga imong kuhaon sa lugos kanako ang imong mga anak nga babaye.

32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.

Sa kang kinsa hikaplagan mo ang imong mga dios, dili siya mabuhi: sa atubangan sa among mga igsoon, susiha kong may imo ug kuhaa. Si Jacob wala mahibalo nga si Raquel maoy nagkawat niini.

33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.

Ug misulod si Laban sa balongbalong ni Jacob, ug sa balongbalong ni Lea, ug sa balongbalong sa duruha ka ulipon nga babaye, ug kini wala niya hipalgi, ug migula siya sa balongbalong ni Lea, ug miadto siya sa balongbalong ni Raquel.

34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat.

Karon gikuha ni Raquel ang dios-dios, ug kini gibutang niya sa usa ka silla sa usa ka camello, ug iyang gilingkoran ang ibabaw niini: ug gihikap ni Laban ang tibook nga balongbalong, ug wala kini niya hikaplagi.

35 Akkor monda az ő atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.

Ug siya miingon sa iyang amahan: Dili ka unta masuko, ginoo ko, kay dili ako makahimo sa pagtindog sa atubangan mo, kay ako ania sa kinaiya sa mga babaye. Ug siya nangita, apan wala niya hikaplagi ang mga dios-dios.

36 Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél?

Ug si Jacob nasuko, ug nakigtinubagay kang Laban; ug mitubag si Jacob, ug miingon kang Laban: Unsa ba ang akong kalapasan? Unsa ba ang akong sala, nga sa hilabihan nga kainit mianhi ka sa pag-apas kanako?

37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.

Busa kay gihikap mo ang tanan ko nga mga ginamiton, unsay hingkaplagan mo sa tanan nga mga bahandi sa imong balay? Ibutang mo kana dinhi sa atubangan sa akong mga igsoon ug sa mga imo, ug maghukom sila sa taliwala kanato nga duha.

38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

Niining kaluhaan ka tuig nga ako nagpuyo uban kanimo, ang imong mga carnero, ug ang imong mga kanding wala gayud mangatagas, wala usab ako makakaon ug carnero nga lake gikan sa imong mga panon.

39 A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.

Wala ko gayud ikaw hidad-i ug inagaw sa mga mananap nga ihalas; ako ang nagbayad sa mga nangawala niini: gikan sa akong kamot gikinahanglan mo kini, bisan gikawat sa adlaw kun gikawat sa gabii.

40 Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől.

Sa ingon niana, sa adlaw napagod ako sa kainit, ug sa kagabhion ang katugnaw; ug ang akong katulogon nangawala sa akong mga mata.

41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.

Diha ako magpuyo sa imong balay sulod sa kaluhaan ka tuig; napulo ug upat ka tuig ako nag-alagad kanimo tungod sa imong duruha ka mga anak nga babaye, ug unom ka tuig tungod sa imong kahayupan; ug giilisan mo ang suhol ko sa nakapulo.

42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.

Kong ang Dios sa akong amahan, ang Dios ni Abraham, ug ang Kahadlok ni Isaac wala pa magauban kanako, sa pagkamatuod igapadala mo ako karon nga hubo. Nakakita ang Dios sa akong kasakit, ug ang kabudlay sa akong mga kamot, ug ikaw gibadlong niya kagabii.

43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek?

Ug mitubag si Laban, ug miingon kang Jacob: Kining mga babaye mao ang akong mga anak nga babaye, ug ang mga bata mao ang akong mga bata, ug ang mga carnero mao ang akong mga carnero, ug ang tanan nga imong ginatan-aw pulos man ako. Ug unsay arang ko nga buhaton karon niining akong mga anak nga babaye, kun sa ilang mga bata nga ilang gianak?

44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.

Busa, umari ka karon, ug magabuhat kita ug pakigsaad, ako ug ikaw; ug kini mao ang saksi sa taliwala kanako ug kanimo.

45 És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.

Unya si Jacob mikuha sa usa ka bato ug kini gipatindog niya ingon nga haligi nga handumanan.

46 És monda Jákób az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.

Ug miingon si Jacob sa iyang mga kaigsoonan nga lalake: Magtapok kamo ug mga bato. Ug nagtapok sila ug mga bato, ug kini ilang gipundok, ug nangaon sila didto haduol niadtong mohon.

47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.

Ug gihinganlan kini ni Laban ug Jegar-Sahadutha: apan gihinganlan ni Jacob ug Galaad.

48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.

Ug si Laban miingon: Kining pundok mao ang saksi karon sa taliwala kanako ug kanimo. Tungod niana gihinganlan ang ngalan niini ug Galaad:

49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.

Ug Mizpa, kay matud niya: Magabantay si Jehova sa taliwala kanako ug kanimo, kong kita managbulag ang usa ug usa.

50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.

Kong sakiton mo ang akong mga anak nga babaye, ug kong mangasawa ka ug mga asawa labut pa sa akong mga anak nga babaye, walay tawo nga ania sa taliwala kanato; tan-awa, ang Dios mao ang saksi sa taliwala kanako ug kanimo.

51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,

Miingon pa gayud si Laban kang Jacob: Ania karon, kining mohon, ug ania karon kining haligi nga handumanan nga akong gipatindog sa taliwala kanako ug kanimo.

52 Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.

Kini nga mohon mao ang saksi ug kining haligi sa handumanan mao ang saksi, nga ako dili molabang nganha kanimo niini nga mohon, nga ikaw dili molabang niining pundok, ug niining haligi nga handumanan aron sa pag-among-among.

53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.

Ang Dios ni Abraham, ug ang Dios ni Nachor ang Dios sa ilang amahan magahukom sa taliwala kanato. Ug si Jacob nanumpa tungod sa Kahadlok ni Isaac nga iyang amahan.

54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.

Unya si Jacob naghimo ug halad didto sa bukid, ug gitawag niya ang iyang mga kaigsoonan sa pagkaon ug tinapay; ug nangaon sila ug tinapay, ug nangatulog sila niadtong gabhiona sa bukid.

55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.

Ug si Laban mibangon pagsayo sa buntag, ug gihalokan niya ang iyang mga anak nga lalake, ang iyang mga anak nga babaye, ug sila gipanalanginan; ug si Laban migikan ug mipauli sa iyang dapit.