1 Mózes 27
1 És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
Sa pagkatigulang na ni Isaac ug mihalap na ang panan-aw sa iyang mga mata nga dili na siya makakita, gitawag niya si Esau, ang iyang kamagulangan nga anak, ug miingon kaniya, “Anak ko.” Mitubag siya kaniya, “Ania ako.”
2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
Miingon siya, “Tan-awa, tigulang na ako. Wala ako masayod sa adlaw sa akong kamatayon.
3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.
Busa kuhaa ang imong hinagiban, ang imong baslayan ug ang imong pana, ug lakaw sa kapatagan ug pangayam alang kanako.
4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.
Lutoi ako ug lamian nga pagkaon, ang ampay nakong pagkaon, ug dad-a kini kanako aron nga makakaon ako niini ug mapanalanginan ko ikaw sa dili pa ako mamatay.”
5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
Karon nakadungog si Rebeca sa pagpakigsulti ni Isaac kang Esau nga iyang anak. Miadto si Esau sa kapatagan aron mangayam ug aron nga iyang madala pabalik.
6 Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
Nakigsulti si Rebeca kang Jacob nga iyang anak ug miingon, “Tan-awa, nadungog ko ang imong amahan nga nakigsulti kang Esau nga imong igsoon. Miingon siya,
7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
'Dad-an mo ako ug inayam ug lutoi ako ug lamiang pagkaon, aron makakaon ako niini ug mapanalanginan ko ikaw diha sa presensya ni Yahweh sa dili pa ako mamatay.'
8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
Busa karon, akong anak nga lalaki, tumana ang akong tingog sumala sa akong isugo kanimo.
9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti.
Adto sa mga kahayopan, ug dad-i ako ug duha ka maayong mga nating kanding; ug magluto ako ug lamiang pagkaon gikan niini alang sa imong amahan, ingon nga iyang ampay.
10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.
Dad-on mo kini sa imong amahan, aron makakaon siya niini, aron nga sa ingon niana mapanalanginan ka niya sa dili pa siya mamatay.”
11 Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
Miingon si Jacob kang Rebeca nga iyang inahan, “Tan-awa, si Esau nga akong igsoon balhibuon man nga tawo, ug ako hamis nga tawo.
12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
Tingali hikapon ako sa akong amahan, ug mahibaloan ako ingon nga usa ka malimbungon. Modangat hinuon kanako ang tunglo ug dili ang panalangin.”
13 És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
Ang iyang inahan miingon kaniya, “Akong anak, pasagdihi nga mahulog kanako ang bisan unsang tunglo. Tumana lamang ang akong tingog, lakaw, ug dad-a sila kanako.”
14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja.
Busa milakaw si Jacob ug mikuha ug nating mga kanding ug gidala niya kini sa iyang inahan, ug nagluto ang iyang inahan ug lamian nga pagkaon, sama sa ampay sa iyang amahan.
15 És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.
Gikuha ni Rebeca ang labing maanindot nga bisti ni Esau, ang kinamagulangan niyang anak nga lalaki, nga anaa na sa iyang pinuy-anan, ug gipasul-ob kini kang Jacob, nga iyang kinamanghorang anak.
16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.
Gibutangan niya ug balhibo sa nating kanding ang iyang mga kamot ug sa hamis nga bahin sa iyang liog.
17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe.
Gihatag niya ang lamian nga pagkaon ug ang tinapay nga iyang gihikay ngadto sa kamot ni Jacob nga iyang anak.
18 És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?
Miadto si Jacob sa iyang amahan ug miingon, “Akong amahan.” Mitubag siya, “Ania na ako; kinsa ka man, anak ko?”
19 Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
Mitubag si Jacob sa iyang amahan, “Ako si Esau ang imong kamagulangang anak; gibuhat ko na ang imong gisulti kanako. Karon, bangon ug kaon sa akong inayaman, aron mapanalanginan mo na ako.”
20 És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
Miingon si Isaac sa iyang anak nga lalaki, “Giunsa mo man pagkakaplag niini nga dali ka ra man kaayo, akong anak?” Mitubag siya, “Tungod kay si Yahweh nga imong Dios nagdala niini kanako.”
21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
Miingon si Isaac kang Jacob, “Paduol ngari kanako, aron hikapon ko ikaw, akong anak, ug aron akong mahibaloan kung ikaw ba gayod ang akong tinuod nga anak nga si Esau o dili.”
22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
Mipaduol si Jacob kang Isaac nga iyang amahan; ug gihikap siya ni Isaac ug miingon, “Ang tingog mao ang tingog ni Jacob, apan ang mga kamot mao ang mga kamot ni Esau.”
23 És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.
Wala na mailhi ni Isaac si Jacob, tungod kay ang iyang mga kamot balhiboon man, sama sa mga kamot sa iyang igsoon nga si Esau, busa gipanalanginan siya ni Isaac.
24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
Miingon siya, “Ikaw ba gayod ang akong anak nga si Esau?” Ug mitubag siya, “Oo, ako.”
25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
Miingon si Isaac, “Ipaduol ang pagkaon dinhi kanako, ug kaonon ko na ang imong inayaman, aron mapanalanginan ko ikaw.” Gipaduol ni Jacob ang pagkaon ngadto kaniya. Mikaon si Isaac, ug gidad-an siya ni Jacob ug bino, ug miinom siya.
26 Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
Unya ang iyang amahan nga si Isaac miingon kaniya, “Karon paduol kanako ug haloki ako, akong anak.”
27 Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr.
Miduol si Jacob ug mihalok kaniya, ug napanimahoan ni Isaac ang baho sa iyang mga bisti ug gipanalanginan siya. Miingon siya, “Tan-awa, ang baho sa akong anak sama sa baho sa uma nga gipanalanginan ni Yahweh.
28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
Hinaot nga pagahatagan ka sa Dios sa bahin sa yamog sa langit, ang bahin sa katambok sa yuta, ug ang daghang trigo ug ang bag-ong bino.
29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
Hinaot nga ang katawhan moalagad kanimo ug ang mga kanasoran moyukbo kanimo. Mahimo kang agalon sa imong mga igsoon, ug hinaot nga ang mga anak sa imong inahan moyukbo kanimo. Ug hinaot nga si bisan kinsa nga motunglo kanimo matinunglo usab; hinaot nga ang matag usa nga mopanalangin kanimo mapanalanginan usab.”
30 És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
Sa pagkahuman ni Isaac ug panalangin kang Jacob, mibiya dayon si Jacob sa atubangan sa iyang amahan nga si Isaac, kay miabot na ang iyang igsoon nga si Esau gikan sa iyang pagpangayam.
31 És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
Nagluto usab siya ug lamiang pagkaon ug gidala niya kini sa iyang amahan. Miingon siya sa iyang amahan, “Bangon na amahan ko ug kaon na sa inayaman sa imong anak, aron nga mapanalanginan mo na ako.”
32 És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.
Miingon ang iyang amahan nga si Isaac kaniya, “Kinsa ka man?” Mitubag siya, “Ako ang imong kamagulangang anak nga si Esau.”
33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
Nangurog si Isaac pag-ayo ug miingon, “Kinsa man kadtong nangayam niining inayaman ug midala niini kanako? Ako nang gikaon tanan sa wala pa ikaw moabot, ug gipanalanginan ko na siya. Sa pagkatinuod, napanalanginan gayod siya.”
34 A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
Sa pagkadungog ni Esau sa gipamulong sa iyang amahan, mitiyabaw siya sa makusog ug mihilak pag-ayo, ug miingon siya sa iyang amahan, “Panalangini usab ako, amahan ko.”
35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
Si Isaac miingon, “Ang imong igsoon malimbungong mianhi ug mikuha sa imong panalangin.”
36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
Miingon si Esau, “Dili ba nga insakto gayod nga ginganlan siya ug Jacob? Kay kaduha na niya ako malimbongi. Gikuha niya kanako ang katungod sa pagkamagulang, ug tan-awa, karon giilog niya ang akong panalangin.” Ug miingon siya, “Wala ka bay gigahin nga panalangin alang kanako?”
37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?
Mitubag si Isaac ug miingon kang Esau, “Paminaw, gihimo ko na siya nga imong agalon, ug gihatag ko na kaniya ang tanan niyang mga igsoon ingon nga iyang mga sulugoon. Ug gihatag ko na kaniya ang trigo ug ang bag-ong bino. Unsa pa man ang akong mabuhat kanimo, akong anak?”
38 Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
Si Esau miingon sa iyang amahan, “Wala ka na ba diay bisan usa ka panalangin alang kanako, amahan ko? Panalangini ako, bisan ako usab, amahan ko.” Mihilak sa makusog si Esau.
39 Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl;
Mitubag si Isaac nga iyang amahan ug miingon kaniya, “Tan-awa, ang yuta nga imong pagapuy-an halayo sa katambok sa yuta, halayo sa yamog sa kalangitan.
40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
Pinaagi sa imong espada ikaw mabuhi, ug alagaran mo ang imong igsoon. Apan kung magmasinupakon ka, uyogon mo ang iyang yugo aron matangtang sa imong liog.”
41 Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
Gikasilagan ni Esau si Jacob tungod sa panalangin nga gihatag sa iyang amahan kaniya. Miingon si Esau sa iyang kasingkasing, “Ang mga adlaw sa pagbangotan alang sa akong amahan nagkaduol na; human niana pagapatyon ko ang akong igsoon nga si Jacob.”
42 Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
Ang mga gipamulong ni Esau nga iyang kamagulangang anak gisugilon ngadto kang Rebeca. Busa gipadala niya ug gipatawag si Jacob nga iyang kamanghorang anak ug miingon kaniya, “Tan-awa, ang imong igsoon nga si Esau naghupay sa iyang kaugalingon mahitungod kanimo pinaagi sa paglaraw sa pagpatay kanimo.
43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,
Busa karon, akong anak, tumana ako ug kalagiw didto sa akong igsoong lalaki nga si Laban, sa Haran.
44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
Pagpuyo uban kaniya sa makadiyot, hangtod nga mahupay ang kapungot sa imong igsoon,
45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
hangtod nga mawala ang kasuko sa imong igsoon kanimo, ug nga iyang makalimtan ang imong gibuhat kaniya. Unya pahibal-on ko ikaw ug pabalikon didto. Nganong kinahanglan mang mangawala kamong duha kanako sa usa ka adlaw?
46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?
Miingon si Rebeca kang Isaac, “Gikapoy na ako sa kinabuhi tungod sa mga anak nga babaye ni Heth. Kung mangasawa si Jacob gikan sa mga anak nga babaye ni Heth, sama niining mga babayhana, ug sa ubang mga anak sa maong yuta, unsa may kaayohan sa akong kinabuhi?”
