1 Mózes 24
1 Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.
Karon si Abraham tigulang na, anaa na sa katigulangon, ug gipanalanginan ni Yahweh si Abraham sa tanang mga butang.
2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, a ki őnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!
Gisultihan ni Abraham ang iyang sulugoon, nga mao ang labing tigulang sa iyang panimalay ug ang piniyalan sa tanang anaa kaniya, “Ibutang ang imong kamot ilalom sa akong paa
3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kik között lakom.
ug papanumpaon ko ikaw pinaagi kang Yahweh, ang Dios sa langit ug ang Dios sa yuta, nga dili ka magpili ug asawa alang sa akong anak nga lalaki gikan sa mga anak nga babaye sa mga Canaanhon, diin ako maghimo sa akong pinuy-anan.
4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.
Apan moadto ka sa akong kaugalingong nasod, ug sa akong mga kabanay, ug pilia ang usa ka asawa alang sa akong anak nga lalaki nga si Isaac.”
5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?
Ang sulugoon miingon kaniya, “Unsaon man kung dili buot mokuyog kanako ang babaye niining yutaa? Dad-on ko ba ang imong anak nga lalaki balik sa dapit nga imong gigikanan?”
6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.
Miingon si Abraham kaniya, “Siguradoha nga dili mo gayod pagadad-on ang akong anak nga lalaki balik didto!
7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földéről, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.
Si Yahweh, ang Dios sa langit, nga maoy nagkuha kanako gikan sa pinuy-anan sa akong amahan ug gikan sa yuta sa akong mga kabanay, ug ang nanumpa kanako sa maligdong nga panumpa, nga nag-ingon, 'Sa imong kaliwat ihatag ko kining yutaa,' ipadala niya ang iyang anghel una kanimo, ug makakita ka ug usa ka asawa alang sa akong anak nga lalaki gikan didto.
8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljőni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.
Apan kung ang babaye dili buot mokuyog kanimo, nan makalingkawas ka na gikan niining gipanumpa kanako. Ayaw lamang dad-a ang akong anak nga lalaki balik didto.”
9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől.
Busa gibutang sa sulugoon ang iyang kamot sa ilalom sa paa ni Abraham nga iyang agalon, ug nanumpa kaniya mahitungod niining butanga.
10 És vőn a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közűl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az ő kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.
Gikuha sa sulugoon ang napulo ka mga kamelyo sa iyang agalon ug mibiya. Gidala usab niya ang tanang matang sa mga gasa gikan sa iyang agalon. Mibiya siya ug miadto sa rehiyon sa Aram Naharaim, sa siyudad sa Nahor.
11 És megpihenteté a tevéket a városon kivűl egy kútfőnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.
Gipaluhod niya ang mga kamelyo sa kilid sa atabay nga may tubig nga anaa sa gawas sa siyudad. Gabii na kadto, ang takna sa pagpanggawas sa mga babaye aron sa pagkabo ug tubig.
12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.
Unya miingon siya, “Yahweh, Dios sa akong agalon nga si Abraham, hatagi ako ug kalamposan karong adlawa ug ipakita ang imong matinud-anong pakigsaad ngadto sa akong agalon nga si Abraham.
13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni.
Tan-awa, ania ako nagtindog kilid sa tuboran sa tubig, ug ang mga anak nga babaye sa mga tawo sa siyudad manggula aron sa pagkabo ug tubig.
14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.
Tugoti nga mahitabo ang sama niini. Kung mosulti ako sa batan-ong babaye, 'Palihog ipaubos ang imong banga aron makainom ako,' ug mosulti siya kanako, 'Inom, ug paimnon ko usab ang imong mga kamelyo,' ug tugoti nga siya na ang imong pilion alang sa imong sulugoon nga si Isaac. Pinaagi niini masayran ko nga gipakita mo ang matinud-anong pakigsaad ngadto sa akong agalon.”
15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jő vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.
Miabot ang higayon nga sa wala pa siya mahuman sa pagsulti, ania karon, miabot si Rebeca nga nagpas-an ug banga. Natawo si Rebeca kang Betuel nga anak nga lalaki ni Milca, ang asawa ni Nahor nga igsoong lalaki ni Abraham.
16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.
Maanyag kaayo ang dalaga ug usa ka ulay. Wala pay lalaki nga nakadulog kaniya. Milugsong siya sa tubod ug gipuno ang iyang banga, ug mitungas.
17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből.
Unya midagan ang sulugoon aron sa pagsugat kaniya ug miingon, “Palihog hatagi ako ug gamay nga mainom gikan sa imong banga.”
18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki.
Miingon siya, “Inom, akong agalon,” ug gipaubos dayon niya ang banga sa iyang kamot, ug gipainom siya.
19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
Sa pagkahuman na niya ug pagpainom kaniya, miingon siya, “Magkabo usab ako ug tubig alang sa imong mga kamelyo, hangtod matapos sila sa pag-inom.”
20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek.
Busa nagdali-dali siya ug gihurot niya pagbubo ang tubig sa banga ngadto sa pasungan sa paimnanan, unya midagan siya pagbalik sa atabay aron sa pagkabo ug tubig, ug mikabo ug tubig alang sa tanan niyang mga kamelyo.
21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem.
Ang tawo nagtan-aw lamang kaniya sa hilom aron masuta kung gipalampos ba gayod ni Yahweh ang iyang panaw o wala.
22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elévőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.
Sa pagkahuman na sa pag-inom sa mga kamelyo, gipagawas sa tawo ang bulawang ariyos alang sa ilong nga adunay gibug-aton nga katunga sa shekel, ang duha ka bulawang porselas alang sa iyang mga bukton nga adunay gibug-aton nga napulo ka shekels,
23 És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?
ug nangutana, “Kang kinsa ka bang anak? Palihog sultihi ako, aduna bay lawak sa balay sa imong amahan alang kanamo aron kami mamahulay sa kagabhion?”
24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit ő Nákhornak szűlt.
Miingon siya kaniya, “Ako ang anak nga babaye ni Betuel nga anak nga lalaki ni Milca, nga gianak niya gikan kang Nahor.
25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van.
Miingon usab siya kaniya, “Aduna kami daghang dagami ug kumpay, ug aduna usab kami lawak alang kaninyo aron kapahulayan sa kagabhion.”
26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.
Unya miyukbo ang tawo ug misimba kang Yahweh.
27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.
Miingon siya, “Bulahan si Yahweh, ang Dios sa akong agalon nga si Abraham, nga wala mobiya sa iyang matinud-anong pakigsaad ug takos siya nga kasaligan ngadto sa akong agalon. Ingon man kanako, gigiyahan ako ni Yahweh ngadto sa panimalay sa kabanay sa akong agalon.”
28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, a mint ezek történtek.
Unya midagan ang dalaga ug gipahibalo niya ang panimalay sa iyang inahan mahitungod sa tanang mga nahitabo.
29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.
Karon si Rebeca adunay igsoong lalaki, ug ang iyang ngalan mao si Laban. Midagan si Laban padulong sa tawo nga anaa pa sa dalan daplin sa tubod.
30 Mert mikor látta a függőt, és a pereczeket az ő húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.
Sa pagkakita niya sa ariyos sa ilong ug sa mga porselas sa bukton sa iyang igsoong babaye, ug sa pagkadungog niya sa mga gipangsulti ni Rebeca nga iyang igsoong babaye, “Mao kini ang gisulti sa tawo kanako,” giadto niya ang maong tawo, ug tan-awa, nagtindog siya uban ang mga kamelyo didto sa tubod.
31 És monda: Jőjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
Ug miingon si Laban, “Dayon, ikaw nga gipanalanginan ni Yahweh. Nganong nagtindog ka man diha sa gawas? Giandam ko na ang pinuy-anan, ug ang dapit alang sa mga kamelyo.”
32 Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ő vele valának.
Busa midayon ang tawo sa pinuy-anan ug gihaw-as niya ang dala sa mga kamelyo. Gihatagan ang mga kamelyo sa dagami ug gipakaon, ug gihatagan siya ug tubig nga ikahugas sa iyang mga tiil ug sa mga tiil sa mga tawong kauban niya.
33 És enni valót tevének eleibe, de ő monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.
Giandaman nila siya ug pagkaon aron siya makakaon, apan miingon ang tawo, “Dili sa ako mokaon hangtod dili ko maisugilon kaninyo ang angay nakong isulti.” Si Laban miingon, “Sige sulti na.”
34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.
Miingon siya, “Ako mao ang sulugoon ni Abraham,
35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
Gipanalanginan pag-ayo ni Yahweh ang akong agalon ug nahimo siyang bantogan. Gihatagan niya siya ug panon sa mga karnero ug panon sa mga baka, salapi ug bulawan, mga lalaki ug babayeng sulugoon, ug mga kamelyo ug mga asno.
36 És Sára az én uramnak felesége fiat szűlt az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.
Si Sara, nga asawa sa akong agalon, nanganak ug usa ka lalaki alang sa akong agalon sa pagkatigulang na niya, ug gihatagan niya sa tanang butang nga iyang gipanag-iyahan.
37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, a kiknek földjén én lakom.
Gipapanumpa ako sa akong agalon, nga nag-ingon, “Dili ka magpili ug usa ka asawa alang sa akong anak nga lalaki gikan sa mga anak nga babaye sa mga Canaanhon, kansang yuta nga akong gipuy-an.
38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget az én fiamnak.
Hinuon, moadto ka sa pamilya sa akong amahan ug sa akong mga kabanay, ug pangita ug asawa alang sa akong anak nga lalaki.'
39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljőni?
Miingon ako sa akong agalon, 'Tingali dili mosunod ang babaye kanako.'
40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe előtt jártam, elbocsátja az ő angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közűl, és az én atyám házából.
Apan miingon siya kanako, 'Si Yahweh, nga diha sa iyang atubangan naglakaw ako, magpadala sa iyang anghel uban kanimo ug palamposon niya ang imong panaw, aron nga makapangita ka ug usa ka asawa alang sa akong anak nga lalaki gikan sa akong mga kabanay ug gikan sa banay sa pamilya sa akong amahan.
41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.
Apan makalingkawas ka lamang sa akong panumpa kung mahiabot ka na sa akong mga kabanay ug dili nila siya ihatag kanimo. Ug mahimo kanang gawasnon gikan sa akong panumpa.'
42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:
Busa karong adlawa miabot ako sa tuboran, ug miingon, “O Yahweh, Dios sa akong agalon nga si Abraham, palihog, kung himoon mo man gayod nga malamposon ang akong pagpanaw -
43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből,
ania ako, nagtindog sa dapit sa tuboran sa tubig - tugoti nga ang mga dalaga nga mogawas aron sa pagkabo ug tubig, ang babaye nga akong sultihan, “Palihog, hatagi ako sa gamayng tubig gikan sa imong banga aron ako makainom,”
44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.
ang babaye nga moingon kanako, “Inom, ug mokabo usab ako ug tubig alang sa imong mga kamelyo” - hinaot nga siya na unta mao ang babaye nga gipili nimo Yahweh, alang sa anak nga lalaki sa akong agalon.'
45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijő vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.
Bisan sa wala pa ako matapos sa kinasingsing nga akong pagsulti, anaa, migawas si Rebeca nga nagpas-an ug banga ug milugsong siya ngadto sa tuboran aron sa pagkabo ug tubig. Busa giingnan ko siya, 'Palihog, paimna ako.'
46 Ő pedig sietett és leereszté az ő vedrét és monda: Igyál, sőt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.
Gipaubos dayon niya ang iyang gipas-an nga banga ug miingon, 'Inom, ug hatagan ko usab ug tubig ang imong mga kamelyo.' Busa miinom ako, ug gipainom usab niya ang mga kamelyo.
47 És megkérdezém őt és mondék: Ki leánya vagy? ő pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őnéki. Ekkor a függőt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.
Nangutana ako kaniya ug miingon, “Kang kinsa ka man nga anak?” Mitubag siya, “Anak nga babaye ni Betuel, nga anak ni Nahor nga gihimugso ni Milca gikan kaniya.” Ug unya gibutangan nako ug ariyos ang iyang ilong ug mga porselas sa iyang mga bukton.”
48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az ő fiának feleségűl.
Ug unya miyukbo ako ug misimba kang Yahweh, ug gidayeg si Yahweh, ang Dios sa akong agalon nga si Abraham, nga maoy naggiya kanako sa husto nga dalan aron makaplagan ko ang anak nga babaye nga kabanay sa akong agalon alang sa iyang anak nga lalaki.
49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
Busa karon, kung andam kamo sa pagtagad sa akong agalon uban sa pagkamatinud-anon ug pagkamatinumanon, sultihi ako. Apan kung dili, sultihi ako, aron makasimang ako ngadto sa too, o sa wala.”
50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
Unya mitubag ug miingon si Laban ug si Betuel, “Ang butang nagagikan kang Yahweh; dili kami makasulti kanimo kung daotan o maayo.
51 Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.
Tan-awa, anaa si Rebeca sa imong atubangan. Dad-a siya ug lakaw, aron nga mamahimo siyang asawa sa anak nga lalaki sa imong agalon, sama sa gipamulong ni Yahweh.”
52 És lőn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr előtt.
Sa pagkadungog sa sulugoon ni Abraham sa ilang gisulti, mihapa siya sa yuta alang kang Yahweh.
53 És hoza elő a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az ő bátyjának is és az ő anyjának.
Gipagawas sa sulugoon ang mga plata, ang mga bulawan, ug ang mga bisti, ug gihatag kini kang Rebeca. Gihatagan usab niya ug bililhong mga gasa ang iyang igsoong lalaki ug ang iyang inahan.
54 Evének azután és ivának, ő és a férfiak, a kik ő vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
Unya siya ug ang mga tawong mikuyog kaniya, nangaon ug nanginom. Namahulay sila didto sa tibuok gabii, ug sa pagbangon nila sa kabuntagon, miingon siya, “Palakawa na ako ngadto sa akong agalon.”
55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
Miingon ang iyang igsoong lalaki ug iyang inahan, “Tugoti nga magpabilin una ang dalaga kanamo bisan sa pipila pa ka mga adlaw, o bisan napulo lamang. Human niana makalakaw na siya.”
56 A szolga pedig monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.
Apan mitubag siya kanila, “Ayaw na ako pagpugngi pa, sanglit gipalampos man ni Yahweh ang akong panaw. Palakawa na ako aron makapauli na ako sa akong agalon.
57 Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt.
Miingon sila, “Tawgon nato ang dalaga ug pangutan-on siya.”
58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.
Busa gitawag nila si Rebeca ug gipangutana, “Mokuyog ka ba niining tawhana?” Mitubag siya, “Mokuyog ako.”
59 Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.
Busa gipakuyog nila ang ilang igsoong babaye nga si Rebeca, kauban ang iyang sulugoon nga babaye, sa iyang panaw kauban ang sulugoon ni Abraham ug sa iyang mga tawo.
60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.
Gipanalanginan nila si Rebeca, ug miingon kaniya, “Among igsoong babaye, hinaot nga mahimo kang inahan sa liniboan ngadto sa napulo ka linibolibo, ug hinaot nga ang imong kaliwatan makapanag-iya sa ganghaan niadtong mga nagdumot kanila.”
61 És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.
Unya mitindog si Rebeca, ug misakay siya ug ang iyang mga sulugoong babaye sa mga kamelyo, ug misunod sa tawo. Sa ingon gidala sa sulugoon si Rebeca, ug milakaw.
62 Izsák pedig visszajő vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.
Karon nagpuyo si Isaac sa Negev, ug mao pay pagbalik gikan sa Beerlahairoi.
63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.
Migawas si Isaac aron mamalandong sa uma niadtong gabhiona. Tan-awa, sa paghangad niya, nakita niya nga adunay nagpadulong nga mga kamelyo!
64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.
Mitan-aw si Rebeca, ug sa pagkakita niya kang Isaac, milukso siya gikan sa kamelyo.
65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
Miingon siya sa sulugoon, “Kinsa man kanang tawhana nga naglakaw diha sa uma aron sa pagsugat kanato?” Mitubag ang sulugoon, “Siya ang akong agalon.” Busa gikuha ni Rebeca ang iyang pandong, ug gitabonan ang iyang kaugalingon.
66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.
Gisugilon pag-usab sa sulugoon kang Isaac ang tanan nga iyang nahimo.
67 Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.
Unya gidala siya ni Isaac sulod sa tolda sa iyang inahan nga si Sara ug gikuha niya si Rebeca, ug nahimo niya siyang asawa, ug gihigugma niya siya. Busa nahupay si Isaac human sa kamatayon sa iyang inahan.
