1 Mózes 22
1 És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
Bangʼ kinde moko Nyasaye notemo Ibrahim. Noluonge niya, “Ibrahim!” Eka nodwoke niya, “Eri an ka.”
2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
Eka Nyasaye nowacho niya, “Kaw wuodi, wuodi ma miderma Isaka, kendo mi ihero mondo idhigo e gwengʼ mar Moria. Chiwe kanyo kaka misango miwangʼo pep ewi got moro ma abiro nyisi.”
3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
Kinyne gokinyi mangʼich Ibrahim noa malo kendo noiko pundane ne wuoth. Nodhi kod jotijene ariyo kaachiel gi Isaka wuode. Kane osengʼado yien moromo tiyogo e misango miwangʼo pep, nochako wuoth madhi kamane Nyasaye osenyise.
4 Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
E odiechiengʼ mar adek Ibrahim notingʼo wangʼe moneno kanyo gi kuma bor.
5 És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
Nowacho ne jotije niya, “Dongʼuru kae gi punda ka an kod Isaka wadhi kucha. Wadhi lemo kendo eka wabiro duogo iru.”
6 Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
Ibrahim nokawo yien mar misango miwangʼo pep kendo nomiyo Isaka, to en owuon notingʼo mach kod pala ka ji ariyogo ne wuotho.
7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
Isaka notingʼo dwonde mopenjo wuon-gi Ibrahim niya, “Wuora?” Ibrahim nodwoke niya, “En angʼo wuoda?” Eka Isaka nopenje niya, “Mach kod yien nikae, to ere nyaim mar misango miwangʼo pep?”
8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
Ibrahim nodwoke niya, “Wuoda, Nyasaye owuon ema biro chiwo nyaim mar misango miwangʼo pep.” Bangʼ mano negidhi nyime giwuodhgi kanyakla.
9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
Kane gichopo kumane Nyasaye osenyiso Ibrahim, Ibrahim nogero kendo mar misango kanyo kendo nopango yien e wiye motweyo Isaka wuode kendo nopiele ewi kendo mar misango, ewi yien.
10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
Eka notero lwete kendo okawo pala mondo oneg-go wuode.
11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
To malaika mar Jehova Nyasaye noluonge gie polo niya, “Ibrahim! Ibrahim!” Eka nodwoke niya, “Eri an ka.”
12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
Malaika nowachone niya, “Kik iket lweti kuom wuodi, kendo kik itimne gimoro amora. Koro asengʼeyo ni iluoro Nyasaye, nikech ok isetama e wuodi ma miderma.”
13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
Ibrahim notingʼo wangʼe mopo koneno im komoko gitungene e bungu. Nodhi mokawo im kendo ochiwo kaka misango miwangʼo pep kar wuode.
14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
Omiyo Ibrahim nochako kanyo ni Jehova Nyasaye ma Jachiwo kendo nyaka chil kawuono iwacho niya, “E God Jehova Nyasaye ema nochiwe.”
15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
Malaika mar Jehova Nyasaye nochako luongo Ibrahim gie polo,
16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
mi Jehova Nyasaye owacho niya, “Akwongʼora gi nyinga awuon, ni nikech isetimona ma kendo ok isetama e wuodi ma miderma,
17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
abiro gwedhi adier kendo anami nyikwayi bed mangʼeny ka sulwe mae polo kendo ka kuoyo manie dho nam. Nyikwayi nokaw mier mag jowasikgi mondo obed margi,
18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
kendo ogendini duto manie piny nogwedhi kokalo e kothi, nikech isewinjo wachna.”
19 Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.
Eka Ibrahim nodok ir jotije, kendo giduto negiwuok ka gidok Bersheba. Kendo Ibrahim nodak Bersheba.
20 És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:
Bangʼ kinde moko, Ibrahim noyudo wach niya, “Milka bende koro osenywolone owadu Nahor yawuowi ma gin:
21 Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.
Uz wuowi makayo, Buz owadgi, Kemuel (wuon Aram),
22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.
Kesed, Hazo, Pildash, Jidlaf kod Bethuel.”
23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.
Bethuel nonywolo Rebeka. Yawuowi aborogo ema Milka nonywolone Nahor owadgi Ibrahim.
24 Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.
Jatichne ma nyako ma nyinge Reuma bende nonywolone yawuowi, ma gin: Teba, Gaham, Tahash kod Maaka.
