1 Mózes 21
1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
Yahweh paid attention to Sarah as he had said he would, and Yahweh did for Sarah just as he had promised.
2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
Sarah conceived and bore a son to Abraham in his old age, at the set time of which God had spoken to him.
3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
Abraham named his son, the one who had been born to him, whom Sarah bore to him, Isaac.
4 És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
Abraham circumcised his son Isaac when he was eight days old, just as God had commanded him.
5 Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
Abraham was one hundred years old when his son Isaac was born to him.
6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
Sarah said, “God has made me laugh; every one who hears will laugh with me.”
7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
She also said, “Who would have said to Abraham that Sarah would nurse children, and yet I have borne him a son in his old age!”
8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
The child grew and was weaned, and Abraham made a great feast on the day that Isaac was weaned.
9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, whom she had borne to Abraham, mocking.
10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
So she said to Abraham, “Drive out this slave woman and her son, for the son of this slave woman will not be heir with my son, with Isaac.”
11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
This thing was very grievous to Abraham because of his son.
12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
But God said to Abraham, “Do not be grieved because of the lad, and because of your servant woman. Listen to her words in all she says to you about this matter, because it is through Isaac that your descendants will be named.
13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
I will also make the son of the servant woman into a nation, because he is your descendant.”
14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
Abraham rose up early in the morning, took bread and a skin of water, and gave it to Hagar, putting it on her shoulder. He gave her the boy and sent her away. She departed and wandered in the wilderness of Beersheba.
15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
When the water in the waterskin was gone, she abandoned the child under one of the bushes.
16 És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
Then she went, and sat down a short distance from him, about the distance of a bowshot away, for she said, “Let me not look upon the death of the child.” As she sat there across from him, she lifted up her voice and wept.
17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
God heard the voice of the lad, and the angel of God called to Hagar out of heaven, and said to her, “What troubles you, Hagar? Do not be afraid, for God has heard the voice of the lad where he is.
18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
Get up, raise up the lad, and encourage him; for I will make him into a great nation.”
19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
Then God opened her eyes, and she saw a well of water. She went and filled the skin with water, and gave the lad a drink.
20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
God was with the lad, and he grew. He lived in the wilderness and became an archer.
21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
He lived in the wilderness of Paran, and his mother got a wife for him from the land of Egypt.
22 És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
It came about at that time that Abimelech and Phicol the captain of his army spoke to Abraham, saying, “God is with you in all that you do.
23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
Now therefore swear to me here by God that you will not deal falsely with me, nor with my offspring, nor with my descendants. Show to me and to the land in which you have been staying the same covenant faithfulness that I have shown to you.”
24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
Abraham said, “I swear.”
25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
Abraham also complained to Abimelech concerning a well of water that Abimelech's servants had seized from him.
26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
Abimelech said, “I do not know who has done this thing. You did not tell me before now; I have not heard of it until today.”
27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
So Abraham took sheep and oxen and gave them to Abimelech, and the two men made a covenant.
28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
Then Abraham set seven female lambs of the flock by themselves.
29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
Abimelech said to Abraham, “What is the meaning of these seven female lambs that you have set by themselves?”
30 És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
He replied, “These seven female lambs you will receive from my hand, so that it may be a witness for me, that I dug this well.”
31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
So he called that place Beersheba, because there they both swore an oath.
32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
They made a covenant at Beersheba, and then Abimelech and Phicol, the captain of his army, returned to the land of the Philistines.
33 Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
Abraham planted a tamarisk tree in Beersheba. There he worshiped Yahweh, the eternal God.
34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
Abraham remained as a foreigner in the land of the Philistines many days.
