1 Mózes 21
1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
And the Lord visited Sarah as he had said, and the Lord did unto Sarah as he had spoken.
2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
And Sarah conceived, and bore unto Abraham a son in his old age, at the appointed time of which God had spoken to him.
3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
And Abraham called the name of his son that was born unto him, whom Sarah bore to him, Isaac.
4 És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
And Abraham circumcised his son Isaac, at eight days old, as God had commanded him.
5 Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
And Abraham was a hundred years old, when his son Isaac was born unto him.
6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
And Sarah said, God hath made me joy, whoever heareth it will laugh concerning me.
7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
And she said, Who would have said unto Abraham, that Sarai should have given children suck? yet I have born a son in his old age.
8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
And the child grew, and was weaned; and Abraham made a great feast on the day that Isaac was weaned.
9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, whom she had born unto Abraham, mocking.
10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
Wherefore she said unto Abraham, Cast out this bond-woman and her son; for the son of this bond-woman shall not be heir with my son, with Isaac.
11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
And the thing was very grievous in Abraham's eyes, because of his son.
12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
And God said unto Abraham, Let it not be grievous in thy eyes because of the lad, and because of thy bond-woman; in all that Sarah may say unto thee, hearken unto her voice; for in Isaac shall thy seed be called.
13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
And also of the son of the bond-woman will I make a nation, because he is thy seed.
14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
And Abraham rose up early in the morning, and took bread, and a bottle of water, and gave it unto Hagar, putting it onto her shoulder, and the child, and sent her away; and she departed, and wandered astray in the wilderness of Beer-sheba.
15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
And the water was spent from the bottle, and she cast the child under one of the shrubs.
16 És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
And she went, and seated herself down at some distance, a good way off, about a bow-shot; for she said, I cannot look on when the child dieth; so she sat at a distance, and lifted up her voice, and wept.
17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
And God heard the voice of the lad; and an angel of God called to Hagar out of heaven, and said unto her, What aileth thee, Hagar? Fear not; for God hath heard the voice of the lad, there where he is.
18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
Arise, lift up the lad, and lay hold on him with thy hand; for I will make of him a great nation.
19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
And God opened her eyes, and she saw a well of water: and she went, and filled the bottle with water, and gave the lad drink.
20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
And God was with the lad; and he grew up, and dwelt in the wilderness, and became an archer.
21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
And he dwelt in the wilderness of Paran; and his mother took him a wife out of the land of Egypt.
22 És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
And it came to pass at that time, that Abimelech, and Phichol the chief captain of his host, spoke unto Abraham, saying, God is with thee in all that thou doest:
23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
Now therefore swear unto me here by God, that thou wilt not deal falsely with me, nor with my son, nor with my son's son; [but] according to the kindness that I have done unto thee, shalt thou do unto me, and to the land wherein thou hast sojourned.
24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
And Abraham said, I will swear.
25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
And Abraham reproved Abimelech because of a well of water, which Abimelech's servants had violently taken away.
26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
And Abimelech said, I know not who hath done this thing: neither didst thou tell me; nor have I heard of it except this day.
27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
And Abraham took sheep and oxen, and gave them unto Abimelech; and both of them made a covenant.
28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
And Abraham set seven ewe-lambs of the flock, by themselves.
29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
And Abimelech said unto Abraham; What mean these seven ewe-lambs which thou hast set by themselves?
30 És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
And he said, For these seven ewe-lambs shalt thou take from my hand, that they may be a witness unto me that I have dug this well.
31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
Wherefore he called that place Beer-sheba; because there they swore, both of them.
32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
Thus they made a covenant at Beer-sheba; then Abimelech rose up, and Phichol the chief captain of his host, and they returned into the land of the Philistines.
33 Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
And Abraham planted an orchard in Beer-sheba, and called there on the name of the Lord, the God of everlasting.
34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
And Abraham sojourned in the land of the Philistines many days.
