1 Mózes 21
1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
And the Lord visited Sarrha, as he said, and the Lord did to Sarrha, as he spoke.
2 Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
And she conceived and bore to Abraam a son in old age, at the set time according as the Lord spoke to him.
3 És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:
And Abraam called the name of his son that was born to him, whom Sarrha bore to him, Isaac.
4 És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
And Abraam circumcised Isaac on the eighth day, as God commanded him.
5 Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.
And Abraam was a hundred years old when Isaac his son was born to him.
6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
And Sarrha said, The Lord has made laughter for me, for whoever shall hear shall rejoice with me.
7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.
And she said, Who shall say to Abraam that Sarrha suckles a child? for I have born a child in my old age.
8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.
And the child grew and was weaned, and Abraam made a great feast the day that his son Isaac was weaned.
9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,
And Sarrha having seen the son of Agar the Egyptian who was born to Abraam, sporting with Isaac her son,
10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
then she said to Abraam, Cast out this bondwoman and her son, for the son of this bondwoman shall not inherit with my son Isaac.
11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
But the word appeared very hard before Abraam concerning his son.
12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
But God said to Abraam, Let it not be hard before thee concerning the child, and concerning the bondwoman; in all things whatsoever Sarrha shall say to thee, hear her voice, for in Isaac shall thy seed be called.
13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
And moreover I will make the son of this bondwoman a great nation, because he is thy seed.
14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
And Abraam rose up in the morning and took loaves and a skin of water, and gave [them] to Agar, and he put the child on her shoulder, and sent her away, and she having departed wandered in the wilderness near the well of the oath.
15 Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.
And the water failed out of the skin, and she cast the child under a fir tree.
16 És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.
And she departed and sat down opposite him at a distance, as it were a bow-shot, for she said, Surely I cannot see the death of my child: and she sat opposite him, and the child cried aloud and wept.
17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.
And God heard the voice of the child from the place where he was, and an angel of God called Agar out of heaven, and said to her, What is it, Agar? fear not, for God has heard the voice of the child from the place where he is.
18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.
Rise up, and take the child, and hold him in thine hand, for I will make him a great nation.
19 És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.
And God opened her eyes, and she saw a well of springing water; and she went and filled the skin with water, and gave the child drink.
20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.
And God was with the child, and he grew and dwelt in the wilderness, and became an archer.
21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.
And he dwelt in the wilderness, and his mother took him a wife out of Pharan of Egypt.
22 És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
And it came to pass at that time that Abimelech spoke, and Ochozath his friend, and Phichol the chief captain of his host, to Abraam, saying, God is with thee in all things, whatsoever thou mayest do.
23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.
Now therefore swear to me by God that thou wilt not injure me, nor my seed, nor my name, but according to the righteousness which I have performed with thee thou shalt deal with me, and with the land in which thou hast sojourned.
24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
And Abraam said, I will swear.
25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.
And Abraam reproved Abimelech because of the wells of water, which the servants of Abimelech took away.
26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
And Abimelech said to him, I know not who has done this thing to thee, neither didst thou tell it me, neither heard I it but only to-day.
27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.
And Abraam took sheep and calves, and gave them to Abimelech, and both made a covenant.
28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.
And Abraam set seven ewe-lambs by themselves.
29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?
And Abimelech said to Abraam, What are these seven ewe-lambs which thou hast set alone?
30 És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.
And Abraam said, Thou shalt receive the seven ewe-lambs of me, that they may be for me as a witness, that I dug this well.
31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
Therefore he named the name of that place, The Well of the Oath, for there they both swore.
32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
And they made a covenant at the well of the oath. And there rose up Abimelech, Ochozath his friend, and Phichol the commander-in-chief of his army, and they returned to the land of the Phylistines.
33 Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
And Abraam planted a field at the well of the oath, and called there on the name of the Lord, the everlasting God.
34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.
And Abraam sojourned in the land of the Phylistines many days.
