1 Mózes 2
1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
So the heavens and the earth were finished, and all the furniture of them.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
And on the seventh day God ended his work which he had made: and he rested on the seventh day from all his work which he had done.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
And he blessed the seventh day, and sanctified it: because in it he had rested from all his work which God created and made.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
These are the generations of the heaven and the earth, when they were created, in the day that the Lord God made the heaven and the earth:
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
And every plant of the field before it sprung up in the earth, and every herb of the ground before it grew: for the Lord God had not rained upon the earth; and there was not a man to till the earth.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
But a spring rose out of the earth, watering all the surface of the earth.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
And the Lord God formed man of the slime of the earth: and breathed into his face the breath of life, and man became a living soul.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
And the Lord God had planted a paradise of pleasure from the beginning: wherein he placed man whom he had formed.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
And the Lord God brought forth of the ground all manner of trees, fair to behold, and pleasant to eat of: the tree of life also in the midst of paradise: and the tree of knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
And a river went out of the place of pleasure to water paradise, which from thence is divided into four heads.
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
The name of the one is Phison: that is it which compasseth all the land of Hevilath, where gold groweth.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
And the gold of that land is very good: there is found bdellium, and the onyx stone.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
And the name of the second river is Gehon: the same is it that compasseth all the land of Ethiopia.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
And the name of the third river is Tigris: the same passeth along by the Assyrians. And the fourth river is Euphrates.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
And the Lord God took man, and put him into the paradise of pleasure, to dress it, and to keep it.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
And he commanded him, saying: Of every tree of paradise thou shalt eat:
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
But of the tree of knowledge of good and evil, thou shalt not eat. For in what day soever thou shalt eat of it, thou shalt die the death.
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
And the Lord God said: It is not good for man to be alone: let us make him a help like unto himself.
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
And the Lord God having formed out of the ground all the beasts of the earth, and all the fowls of the air, brought them to Adam to see what he would call them: for whatsoever Adam called any living creature the same is its name.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
And Adam called all the beasts by their names, and all the fowls of the air, and all the cattle of the field: but for Adam there was not found a helper like himself.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
Then the Lord God cast a deep sleep upon Adam: and when he was fast asleep, he took one of his ribs, and filled up flesh for it.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
And the Lord God built the rib which he took from Adam into a woman: and brought her to Adam.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
And Adam said: This now is bone of my bones, and flesh of my flesh; she shall be called woman, because she was taken out of man.
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Wherefore a man shall leave father and mother, and shall cleave to his wife: and they shall be two in one flesh.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
And they were both naked: to wit, Adam and his wife: and were not ashamed.
