1 Mózes 2
1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
And the heavens and the earth and all their host were finished.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
And God had finished on the seventh day his work which he had made; and he rested on the seventh day from all his work which he had made.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
And God blessed the seventh day, and hallowed it, because that on it he rested from all his work which God had created in making it.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
These are the histories of the heavens and the earth, when they were created, in the day that Jehovah Elohim made earth and heavens,
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
and every shrub of the field before it was in the earth, and every herb of the field before it grew; for Jehovah Elohim had not caused it to rain on the earth, and there was no man to till the ground.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
But a mist went up from the earth, and moistened the whole surface of the ground.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
And Jehovah Elohim formed Man, dust of the ground, and breathed into his nostrils the breath of life; and Man became a living soul.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
And Jehovah Elohim planted a garden in Eden eastward, and there put Man whom he had formed.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
And out of the ground Jehovah Elohim made every tree grow that is pleasant to the sight, and good for food; and the tree of life, in the midst of the garden, and the tree of the knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
And a river went out of Eden, to water the garden; and from thence it was parted, and became four main streams.
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
The name of the one is Pison: that is it which surrounds the whole land of Havilah, where the gold is.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
And the gold of that land is good; bdellium and the onyx stone are there.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
And the name of the second river is Gihon: that is it which surrounds the whole land of Cush.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
And the name of the third river is Hiddekel: that is it which flows forward toward Asshur. And the fourth river, that is Euphrates.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
And Jehovah Elohim took Man, and put him into the garden of Eden, to till it and to guard it.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
And Jehovah Elohim commanded Man, saying, Of every tree of the garden thou shalt freely eat;
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
but of the tree of the knowledge of good and evil, thou shalt not eat of it; for in the day that thou eatest of it thou shalt certainly die.
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
And Jehovah Elohim said, It is not good that Man should be alone; I will make him a helpmate, his like.
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
And out of the ground Jehovah Elohim had formed every animal of the field and all fowl of the heavens, and brought [them] to Man, to see what he would call them; and whatever Man called each living soul, that was its name.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
And Man gave names to all cattle, and to the fowl of the heavens, and to every beast of the field; but as for Adam, he found no helpmate, his like.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
And Jehovah Elohim caused a deep sleep to fall upon Man; and he slept. And he took one of his ribs and closed up flesh in its stead.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
And Jehovah Elohim built the rib that he had taken from Man into a woman; and brought her to Man.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
And Man said, This time it is bone of my bones and flesh of my flesh: this shall be called Woman, because this was taken out of a man.
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Therefore shall a man leave his father and his mother, and cleave to his wife; and they shall become one flesh.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
And they were both naked, Man and his wife, and were not ashamed.
