< 1 Mózes 2 >

1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
And the heaven and the earth and all things in them were complete.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
And on the seventh day God came to the end of all his work; and on the seventh day he took his rest from all the work which he had done.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
And God gave his blessing to the seventh day and made it holy: because on that day he took his rest from all the work which he had made and done.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
These are the generations of the heaven and the earth when they were made.
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
In the day when the Lord God made earth and heaven there were no plants of the field on the earth, and no grass had come up: for the Lord God had not sent rain on the earth and there was no man to do work on the land.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
But a mist went up from the earth, watering all the face of the land.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
And the Lord God made man from the dust of the earth, breathing into him the breath of life: and man became a living soul.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
And the Lord God made a garden in the east, in Eden; and there he put the man whom he had made.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
And out of the earth the Lord made every tree to come, delighting the eye and good for food; and in the middle of the garden, the tree of life and the tree of the knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
And a river went out of Eden giving water to the garden; and from there it was parted and became four streams.
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
The name of the first is Pishon, which goes round about all the land of Havilah where there is gold.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
And the gold of that land is good: there is bdellium and the onyx stone.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
And the name of the second river is Gihon: this river goes round all the land of Cush.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
And the name of the third river is Tigris, which goes to the east of Assyria. And the fourth river is Euphrates.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
And the Lord God took the man and put him in the garden of Eden to do work in it and take care of it.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
And the Lord God gave the man orders, saying, You may freely take of the fruit of every tree of the garden:
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
But of the fruit of the tree of the knowledge of good and evil you may not take; for on the day when you take of it, death will certainly come to you.
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
And the Lord God said, It is not good for the man to be by himself: I will make one like himself as a help to him
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
And from the earth the Lord God made every beast of the field and every bird of the air, and took them to the man to see what names he would give them: and whatever name he gave to any living thing, that was its name.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
And the man gave names to all cattle and to the birds of the air and to every beast of the field; but Adam had no one like himself as a help.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
And the Lord God sent a deep sleep on the man, and took one of the bones from his side while he was sleeping, joining up the flesh again in its place:
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
And the bone which the Lord God had taken from the man he made into a woman, and took her to the man.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
And the man said, This is now bone of my bone and flesh of my flesh: let her name be Woman because she was taken out of Man.
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
For this cause will a man go away from his father and his mother and be joined to his wife; and they will be one flesh.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
And the man and his wife were without clothing, and they had no sense of shame.

< 1 Mózes 2 >