1 Mózes 2
1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
Thus the heavens and the earth were completed in all their vast array.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
And by the seventh day God had finished the work He had been doing; so on that day He rested from all His work.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
Then God blessed the seventh day and sanctified it, because on that day He rested from all the work of creation that He had accomplished.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
This is the account of the heavens and the earth when they were created, in the day that the LORD God made them.
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
Now no shrub of the field had yet appeared on the earth, nor had any plant of the field sprouted; for the LORD God had not yet sent rain upon the earth, and there was no man to cultivate the ground.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
But springs welled up from the earth and watered the whole surface of the ground.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Then the LORD God formed man from the dust of the ground and breathed the breath of life into his nostrils, and the man became a living being.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
And the LORD God planted a garden in Eden, in the east, where He placed the man He had formed.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
Out of the ground the LORD God gave growth to every tree that is pleasing to the eye and good for food. And in the middle of the garden were the tree of life and the tree of the knowledge of good and evil.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
Now a river flowed out of Eden to water the garden, and from there it branched into four headwaters:
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
The name of the first river is Pishon; it winds through the whole land of Havilah, where there is gold.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
And the gold of that land is pure, and bdellium and onyx are found there.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
The name of the second river is Gihon; it winds through the whole land of Cush.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
The name of the third river is Hiddekel; it runs along the east side of Assyria. And the fourth river is the Euphrates.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
Then the LORD God took the man and placed him in the Garden of Eden to cultivate and keep it.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
And the LORD God commanded him, “You may eat freely from every tree of the garden,
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
but you must not eat from the tree of the knowledge of good and evil; for in the day that you eat of it, you will surely die.”
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
The LORD God also said, “It is not good for the man to be alone. I will make for him a suitable helper.”
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
And out of the ground the LORD God formed every beast of the field and every bird of the air, and He brought them to the man to see what he would name each one. And whatever the man called each living creature, that was its name.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
The man gave names to all the livestock, to the birds of the air, and to every beast of the field. But for Adam no suitable helper was found.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
So the LORD God caused the man to fall into a deep sleep, and while he slept, He took one of the man’s ribs and closed up the area with flesh.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
And from the rib that the LORD God had taken from the man, He made a woman and brought her to him.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
And the man said: “This is now bone of my bones and flesh of my flesh; she shall be called ‘woman,’ for out of man she was taken.”
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
For this reason a man will leave his father and mother and be united to his wife, and they will become one flesh.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
And the man and his wife were both naked, and they were not ashamed.
