1 Mózes 2
1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
Te tlamte vaanrhoek khaw, diklai khaw, amih kah caempuei boeih khaw a coeng.
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
Pathen loh amah kah a bi saii te hnin rhih neha coeng tiha hnin rhih vaengah a bibi saii boeih tea duem tak.
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
Te phoeiah Pathenloh a rhih khohnin te yoethen a paek tih te tea ciim. Te vaengah Pathen tah saii hama suen a bibi boeih lamloh duem.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
He tah BOEIPA Pathen loh diklai neh vaana saii tue aha suen vaan neh diklai kah a rhuirhong ni.
5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
Te vaengah BOEIPA Pathen loh diklai la kho a tlan sak hlan dongah kohong kah tangpuem boeih khaw diklai ah poe hlan. Te dongah lohma kah baelhing boeih daih hlan tih lo tawn ham hlang ana om pawh.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
Tedae diklai lamkah tuihu ha thoeng tih diklai hman boeiha suep.
7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
Te phoeiah BOEIPA Pathen loh diklai lamkah laipi te hlanglaa hlinsai. Te phoeiah hingnah hiilte a hnarhong aha ueng pah tih aka hing tongpa hinglu la coeng.
8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
Te dongah BOEIPA Pathen loh khothoeng kah Eden ah duma hlo tiha hlang saii tea khueh.
9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
BOEIPA Pathen loh diklai lamkah thing mueimae then neh caak then boeih tea poe sak tih dum kah laklung ah hingnah thing neha thaea then mingnah thing om.
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
Te vaengah dum aka suep ham Eden lamkah tuiva long tih te lamkaha phih uh vaengah tuisae pali la coeng.
11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
Lamhma kaha ming tah Pishon tih sui aka om Havilah khohmuen tomlaa ken.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
Te khohmuen kah sui tah then tih thingpi neh oitha lungto khaw pahoi om.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
Te phoeiah tuiva pabae kah a ming tah Khusah khohmuen boeih aka hil Gihon ni.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
Te phoeiah tuivaa pathum kah ming tah khothoeng Assyria la aka long Khiddekel ni. Tuivaa pali nah tetah Perath ni.
15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
Te phoeiah BOEIPA Pathen loh hlang tea loh tih Eden dum ah thotat ham neh dum aka hung hama khueh.
16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
Te dongah BOEIPA Pathen loh hlang taengaha uen tih, “Dum kah thingkung boeih te caak la ca.
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
Tedaea then neha thae mingnah thingkung lamkahte ca boeh. Te te na caak hnin vaeng lamlohna duek rhoe na duek ni,” a ti nah.
18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
Te vaengah BOEIPA Pathen loh, “Hlang he amah bueng tah om ham then pawh anih ham amah neh a naii uh la bomkung ka saii ni,” a ti.
19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
Te dongah BOEIPA Pathen loh diklai lamkah, a hlin a sai kohong mulhing boeih neh vaan kah vaa boeih soah metlaa khuete hmuh ham khaw, hlang loh a khue boeih te tah mulhing hinglu ming la om sak ham khaw, hlang taenglaa khuen.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
Te dongah hlang loh rhamsa boeih khaw, vaan kah vaa te khaw, kohong kah mulhing khaw, minga paek dae Adam neh aka tiing la bomkung hmu pawh.
21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
Te dongah BOEIPA Pathen loh tongpa te muelha ih sak. A ih vaengah a vaerhuh pakhat te a loh pah phoeiaha pumsa kah a hma te tloep a saibawn sak.
22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
Te phoeiah BOEIPA Pathen loh tongpa lamkaha loh vaerhuh te huta laa saii tih tongpa taenglaa khuen.
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Te vaengah tongpa loh, “Tahae kah he ka rhuh lamkah ka rhuh, ka saa lamkah ka saa ni. Anih he tongpa lamkaha loh dongah huta tila ka khue ni,” a ti
24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Te dongah tongpa loh a napa neh a manu te a toeng ni. Te phoeiah a yuu taengla khoem uh vetih pumsa pakhat la om rhoi ni.
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
Te vaengah tongpa neh a yuu tah pumtling la om rhoi dae yak rhoi pawh.
