1 Mózes 11
1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
Es hatte aber alle Welt einerlei Zunge und Sprache.
2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
Da sie nun zogen gen Morgen, fanden sie ein ebenes Land im Lande Sinear, und wohnten daselbst.
3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
Und sie sprachen untereinander: Wohlauf, laß uns Ziegel streichen und brennen! und nahmen Ziegel zu Stein und Erdharz zu Kalk
4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
und sprachen: Wohlauf, laßt uns eine Stadt und einen Turm bauen, des Spitze bis an den Himmel reiche, daß wir uns einen Namen machen! denn wir werden sonst zerstreut in alle Länder.
5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
Da fuhr der HERR hernieder, daß er sähe die Stadt und den Turm, die die Menschenkinder bauten.
6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
Und der HERR sprach: Siehe, es ist einerlei Volk und einerlei Sprache unter ihnen allen, und haben das angefangen zu tun; sie werden nicht ablassen von allem, was sie sich vorgenommen haben zu tun.
7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
Wohlauf, laßt uns herniederfahren und ihre Sprache daselbst verwirren, daß keiner des andern Sprache verstehe!
8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
Also zerstreute sie der HERR von dort alle Länder, daß sie mußten aufhören die Stadt zu bauen.
9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Daher heißt ihr Name Babel, daß der HERR daselbst verwirrt hatte aller Länder Sprache und sie zerstreut von dort in alle Länder.
10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
Dies sind die Geschlechter Sems: Sem war hundert Jahre alt und zeugte Arphachsad, zwei Jahre nach der Sintflut,
11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach fünfhundert Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
12 Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
Arphachsad war fünfunddreißig Jahre alt und zeugte Salah
13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach vierhundertunddrei Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
14 Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
Salah war dreißig Jahre alt und zeugte Eber
15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach vierhundertunddrei Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
16 Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
Eber war vierunddreißig Jahre alt und zeugte Peleg
17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach vierhundertunddreißig Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
18 Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
Peleg war dreißig Jahre alt und zeugte Regu
19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach zweihundertundneun Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
20 Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
Regu war zweiundreißig Jahre alt und zeugte Serug
21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach zweihundertundsieben Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
22 Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
Serug war dreißig Jahre alt und zeugte Nahor
23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach zweihundert Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
Nahor war neunundzwanzig Jahre alt und zeugte Tharah
25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
und lebte darnach hundertundneunzehn Jahre und zeugte Söhne und Töchter.
26 Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
Tharah war siebzig Jahre alt und zeugte Abram, Nahor und Haran.
27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
Dies sind die Geschlechter Tharahs: Tharah zeugte Abram, Nahor und Haran. Aber Haran zeugte Lot.
28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
Haran aber starb vor seinem Vater Tharah in seinem Vaterlande zu Ur in Chaldäa.
29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
Da nahmen Abram und Nahor Weiber. Abrams Weib hieß Sarai, und Nahors Weib Milka, Harans Tochter, der ein Vater war der Milka und der Jiska.
30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
Aber Sarai war unfruchtbar und hatte kein Kind.
31 És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
Da nahm Tharah seinen Sohn Abram und Lot, seines Sohnes Harans Sohn, und seine Schwiegertochter Sarai, seines Sohnes Abrams Weib, und führte sie aus Ur in Chaldäa, daß er ins Land Kanaan zöge; und sie kamen gen Haran und wohnten daselbst.
32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
Und Tharah war zweihundertundfünf Jahre alt und starb in Haran.
