1 Mózes 11
1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
Hele Menneskeheden havde eet Tungemaal og samme Sprog.
2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
Da de nu drog østerpaa, traf de paa en Dal i Sinear, og der slog de sig ned.
3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
Da sagde de til hverandre: »Kom, lad os stryge Teglsten og brænde dem godt!« De brugte nemlig Tegl som Sten og Jordbeg som Kalk.
4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Derpaa sagde de: »Kom, lad os bygge os en By og et Taarn, hvis Top naar til Himmelen, og skabe os et Navn, for at vi ikke skal spredes ud over hele Jorden!«
5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
Men HERREN steg ned for at se Byen og Taarnet, som Menneskebørnene byggede,
6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
og han sagde: »Se, de er eet Folk og har alle eet Tungemaal; og naar de nu først er begyndt saaledes, er intet, som de sætter sig for, umuligt for dem;
7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
lad os derfor stige ned og forvirre deres Tungemaal der, saa de ikke forstaar hverandres Tungemaal!«
8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
Da spredte HERREN dem fra det Sted ud over hele Jorden, og de opgav at bygge Byen.
9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Derfor kaldte man den Babel, thi der forvirrede HERREN al Jordens Tungemaal, og derfra spredte HERREN dem ud over hele Jorden.
10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
Dette er Sems Slægtebog. Da Sem var 100 Aar gammel, avlede han Arpaksjad, to Aar efter Vandfloden;
11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Sem havde avlet Arpaksjad, levede han 500 Aar og avlede Sønner og Døtre.
12 Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
Da Arpaksjad havde levet 35 Aar, avlede han Sjela;
13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Arpaksjad havde avlet Sjela, levede han 403 Aar og avlede Sønner og Døtre.
14 Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
Da Sjela havde levet 30 Aar, avlede han Eber;
15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Sjela havde avlet Eber, levede han 403 Aar og avlede Sønner og Døtre.
16 Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
Da Eber havde levet 34 Aar, avlede han Peleg;
17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Eber havde avlet Peleg, levede han 430 Aar og avlede Sønner og Døtre.
18 Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
Da Peleg havde levet 30 Aar, avlede han Re'u;
19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Peleg havde avlet Re'u, levede han 209 Aar og avlede Sønner og Døtre.
20 Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
Da Re'u havde levet 32 Aar, avlede han Serug;
21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Re'u havde avlet Serug, levede han 207 Aar og avlede Sønner og Døtre.
22 Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
Da Serug havde levet 30 Aar, avlede han Nakor;
23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Serug havde avlet Nakor, levede han 200 Aar og avlede Sønner og Døtre.
24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
Da Nakor havde levet 29 Aar, avlede han Tara;
25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
og efter at Nakor havde avlet Tara, levede han 119 Aar og avlede Sønner og Døtre.
26 Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
Da Tara havde levet 70 Aar, avlede han Abram, Nakor og Haran.
27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
Dette er Taras Slægtebog. Tara avlede Abram, Nakor og Haran. Haran avlede Lot.
28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
Haran døde i sin Fader Taras Levetid i sin Hjemstavn i Ur Kasdim.
29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
Abram og Nakor tog sig Hustruer; Abrams Hustru hed Saraj, Nakors Milka, en Datter af Haran, Milkas og Jiskas Fader.
30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
Men Saraj var ufrugtbar og havde ingen Børn.
31 És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
Tara tog sin Søn Abram, sin Sønnesøn Lot, Harans Søn, og sin Sønnekone Saraj, hans Søn Abrams Hustru, og førte dem fra Ur Kasdim for at begive sig til Kana'ans Land; men da de kom til Karan, slog de sig ned der.
32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
Taras Levetid var 205 Aar; og Tara døde i Karan.
